A korszerű háború jellege és sajátosságai

Előszó

Részlet a kötetből:

A háborúkról

Kevés társadalmi jelenség váltott ki annyi ellentétes érzést az emberek szívében, annyi ellentmondó véleményt a különböző korok embereinek gondolataiban, mint a háború. A pusztító háborúk fajtái ugyanis végigkísérték az írott történelem szinte minden nemzedékének életét. A vélemények azonban egy bizonyos rendszer szerint csoportosultak: az egyszerű, dolgos emberek általában gyűlölték a háborúkat, míg az uralkodó, kizsákmányoló osztályok - akiknek vagyonát növelte - dicsőítették, mint a fejlődés hordozóját, mondván, hogy a „háború elpusztítja a gyengéket, de megedzi a győztes erőseket", akik - úgymond - hivatottak az emberi lét fenntartására. Még olyanok is akadtak, akik szerint'a háború egyenesen nélkülözhetetlen az emberi társadalomban, hiszen, ha nem pusztítaná el a „felesleges szájakat", akkor nem jutna elegendő táplálék a föld növekvő lakosságának.
Minden korban akadtak emberék, akik határozottan felemelték szavukat a vérontás és a háború okozta nyomorúság ellen. S ugyanakkor az is igaz, hogy minden társadalmi korszakban az emberiség legjobbjai kénytelenek voltak fegyvert ragadni éppen a legnemesebb célok, a szabadság, a társadalmi haladás érdekében.
Mindez arra enged következtetni, hogy a háború különféle fajtái között is lényeges különbségek vannak.
Azok a költők, akik az emberiség legigazabb problémáit énekelték meg műveikben, szintén gyakran írtak a háborúkról. Íme, Anakreon, a görög dalnok közel két és fél évezreddel ezelőtt így emelté fel szavát harcias honfitársainak szakadatlan háborúskodásai ellen:
„Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett, bort iszogatván,
Háborút emleget és lélekölő viadalt."
Azoknak az embereknek a véleményét ötvözte e sorokban, akik megundorodtak az ókori görögök szakadatlan gyilkos rablóhadjárataitól, a szüntelen pusztítástól és vérontástól. Vissza