A korona rejtekhelyei...

Előszó

A magyar korona védelme több mint fél évezrede törvényesített: Mátyás király 1464. április 6-án országgyűlési végzést emelt törvényerőre őrzéséről. Az uralkodói jelkép biztonságos őrzését kiemelt feladatnak tekintették évszázadok óta. A korona szerepét, jelentőségét Kölcsey Ferenc, a Himnusz költője 1832-ben a szatmári közgyűlésen így méltatta: "Őseink az ország egyetemes érdekeit s a jussokat, miket egyes polgár sem bírni, sem gyakorolni közsérelem nélkül nem képes, a koronában megtestesítették s a koronát tették fel a választott főre, hogy legyen az alkotmányi közszabadság képviselője. Szentkoronának nevezék a koronát, mert a legszentebb gondolatát köték hozzája; gondolatát az egyesült néperőnek, mely ne csak bitorló, de az egyes honfiak lélektelensége és hatalomvágya ellen is bonthatatlan gátat emeljen..."
Köztudott, hogy a sok viszontagságot látott korona történetének - megannyi tudományos feldolgozás ellenére - még napjainkban is számos ismeretlen, vagy alig ismert részlete van. II. Szolimán például mint ajándékot küldte Szapolyai Jánosnak, volt már szimbólum is, a király nélküli királyság jelképe, legutóbb pedig hadizsákmányként töltött több mint 30 évet távol az országtól.
Szeptember 8-án, 140 éve, hogy az 1848-49-es szabadságharc leverését követően eltűnt korona és koronázási ékszerek megtalálásának hírét szétröpítette a távirda. "Egy hadi gőzöst Orsovára küldtek, s a csakhamar megérkezett nemzeti kincsek elé nagy számmal sereglett üdvözlő közönség Pestről s az ország többi vidékéről... Budára felvitték s nagy ünnepélyességgekkel Szt. István kápolnájában elhelyezték, 3 napig közszemlére kitéve." Vissza