A környezetvédelmi jog elméleti alapjai

Előszó

A környezetvédelem fogalma nem tekinthet vissza számottevő múltra. Jogi szakirodalmunkban e fogalom első ízben 1971-ben, tételes jogunkban pedig egy évvel később bukkant fel. Így tehát hazánkban mindössze hét évvel ezelőtt érlelődött meg az a felismerés, hogy a környezetszennyezés nem egyszerűen biológiai probléma, s ki kell dolgozni a környezetvédelem jogi koncepcióját. Ehhez képest a környezetvédelem rendkívül gyors jogi „karriert" ért el: már 1972-ben országos szintű kutatási célprogramként bekerült az 1012/1972. (IV. 27.) Mt. számú határozattal elfogadott országos távlati tudományos kutatási tervbe, 1973. tavaszán az Országgyűlés előtt javaslat hangzott el a környezetvédelmi törvény kidolgozására nézve, egy évvel később már sor került a törvénytervezet társadalmi vitájára, ugyanebben az évben létrejött az Országos Környezetvédelmi Tanács, 1976-ban az Országgyűlés megalkotta az 1976. évi II. törvényt, s 1977-ben a Minisztertanács határozatot hozott a környezetvédelmi szervezet továbbfejlesztéséről. Ehhez még hozzá kell fűznünk, hogy 1972. őszén, Budapesten, a szocialista országok nemzetközi jogászainak részvételével megtartották a „Környezetvédelem és nemzetközi jog", 1976. őszén pedig Szombathelyen, szocialista és kapitalista országok kutatóinak részvételével a „Jog a környezet védelmében" című nemzetközi konferenciát. Ezt a fejlődési ütemet még akkor is igen dinamikusnak kell tekintenünk, ha figyelembe vesszük, hogy a környezetvédelemnek vannak olyan részterületei - pl. a vízminőségvédelem, természetvédelem -, amelyek jogi szabályozása lényegesen korábban kialakult, mint a környezetvédelem komplex fogalma; E fogalom ugyanis - éppen abból eredően, hogy az emberi környezetet összefüggő rendszerként kezeli - minőségileg újat jelentett az említett előzményekhez képest. A tudományos kutatást még a jogi szabályozás "hagyományos" területein is nem egyszer elmarasztalják amiatt, mert nem tart lépést a jogi szabályozás körébe vont társadalmi viszonyok gyorsütemű fejlődésével, nem tud kellő időben megfelelő elméleti megalapozást adni a jogalkotáshoz. Ilymódon aligha csodálható, ha azokban a rendhagyó esetekben, amikor egy tárgykör nagyon rövid idő alatt kerül a közérdeklődés és a jogi szabályozás középpontjába, a tudományos kutatásban bizonyos ütemhátrány mutatkozik. Így volt ez a környezetvédelem esetében is, hiszen a környezetvédelmi törvény kidolgozásakor hazai monográfia nem állott rendelkezésre, s a tanulmányok száma is igen szerény volt. Nehezítette a kutatómunka kibontakozását, hogy a környezetvédelmet nem lehetett beilleszteni a jogrendszer jogágazati szempontú felosztásának kategóriáiba, mivel a tárgykör tudományos vizsgálata két értelemben véve is interdiszciplináris megközelítést követelt. Vissza