A kör

Előszó

Amikor, idestova már negyven esztendeje, Mihail Petreanu előhozakodott a tervével, hogy be akar állni tanoncnak a vasúti műhelyekhez, az apja égnek emelte szemeit az ó-elefántcsontszín alkonyatban fürdő tornácon, s elkiáltotta magát: - Valéria! Erre a házból kilépett a magas, mosolygós, görögösen sötétlő szemű, macskaléptű asszony, akit húsz évvel azelőtt Calistrat Petreanu a váltóőr-fülkéje előtt talált volt megfagyottan egy éjszaka, amikor a hóvihar fehér Szaharává változtatta Deleni-t, s az emberek alagutakon keresztül ásták ki magukat a felszínre. Valahonnan délről jött, az éhínség által űzve, amely megtizedelte a családját, és elnéptelenített huszonkét falut. Élete megmentésééit úgy rótta le háláját, hogy gondolkodás nélkül elfogadta a kevés beszédű, váratlan döntéseket hozó férfi szeszélyeit, aki hatalmas fején lobogó szőke üstökével a napkeltét idézte életébe. Itt esett le a vonatról, itt ragadt meg, s ide kötötte Calistrat Petreanut is, akinek nyolc szülést és hét temetést kellett végigreszketnie, is így nem jutott ideje megismételni ama egyetlen kitörési kísérletét, melynek nyomán váltóőr 'lett belőle a deleni-i vasúti megállónál.
- Valéria - mondta Calistrat Petreanu -, ebben a fiúban nincs annyi kitartás, 'hogy várni tudna vetéstől aratásig. Áll be a műhelyekhez.
Mihail döntése az önnön megrekedtségéért való kései, váratlan elégtételként hatott Galistratra. Annál is inkább, hiszen egyetlen és hallgatag tizenhat éves behemót fiának - aki termetre és hajszínre egyként utánozta őt, csak éppen nagyobb arányokban és dúsabb szőkeségben - az elhatározása teljességgel érthetetlen volt. Ezzel ama kétes, ám meglehetősen tartós dicsőségről mondott le, mely hirtelen támadt sóvárgások karjába lökte a lányokat, a férfiakat meg arra ösztönözte, hogy meghívják egy pohárkára a Smilovici fivérek kocsmájába. Vissza