Fülszöveg
"...Már sötétedett, pusztai csöndben élesen ropogott lábuk alatt a hó. Kézenfogva ballagtak, kezük szorítása jólesett, biztonságot adott. A közeli tanya világa mutatta az irányt.
- Miért hazudtál az öregnek? - csattant a kérdése. A férfi nyugodtan válaszolt:
- Én nem hazudtam.
- De azt mondtad, hogy a feleséged vagyok.
- Igen.
- De nem vagyok, csak a szeretőd!
- Tegnap este mondtam neked, ha hazugságra kényszerülök, akkor inkább hallgatok.
Sokáig némán mentek tovább. Érezte, hogy Tibor jobban megszorítja a kezét, majd hirtelen megállt. - Én most nem akarok hallgatni.
- Akkor ez azt jelenti?... Azt jelenti?...
- Azt! Karácsonykor megtarthatjuk az esküvőt, ha te is akarod.
Megfordult vele a világ, úgy érezte, most szaladnia kell és kiabálni. A kezét kirántotta, kacagva rohanni kezdett a tanya felé, a férfi utána, amikor kifulladt, széttárt karokkal, hanyatt beledobta magát a hóba, és az ég felé kiáltotta:
- Boldog vagyok, boldog vagyok!
Tibor mellé vetette magát, és...
Tovább
Fülszöveg
"...Már sötétedett, pusztai csöndben élesen ropogott lábuk alatt a hó. Kézenfogva ballagtak, kezük szorítása jólesett, biztonságot adott. A közeli tanya világa mutatta az irányt.
- Miért hazudtál az öregnek? - csattant a kérdése. A férfi nyugodtan válaszolt:
- Én nem hazudtam.
- De azt mondtad, hogy a feleséged vagyok.
- Igen.
- De nem vagyok, csak a szeretőd!
- Tegnap este mondtam neked, ha hazugságra kényszerülök, akkor inkább hallgatok.
Sokáig némán mentek tovább. Érezte, hogy Tibor jobban megszorítja a kezét, majd hirtelen megállt. - Én most nem akarok hallgatni.
- Akkor ez azt jelenti?... Azt jelenti?...
- Azt! Karácsonykor megtarthatjuk az esküvőt, ha te is akarod.
Megfordult vele a világ, úgy érezte, most szaladnia kell és kiabálni. A kezét kirántotta, kacagva rohanni kezdett a tanya felé, a férfi utána, amikor kifulladt, széttárt karokkal, hanyatt beledobta magát a hóba, és az ég felé kiáltotta:
- Boldog vagyok, boldog vagyok!
Tibor mellé vetette magát, és finoman csókolgatta az arcára hulló hópelyheket.
A vacsora hangulatából már csak arra emlékszik, hogy mikor a gőzölgő orjalevest tálalták az ablak alatt megszólalt a cimbalom, és az asszonyok nagy viháncolással vaslapátból kukoricacsutka parazsat hajigáltak a húrokra, amelyek az ütők pengetésére villogó, tüzes táncra perdültek, mintha apró boszorkányok lettek volna."
Vissza