A könyvtáros kézikönyve

Előszó

Mi a könyv? E kérdés az első pillanatban fölöslegesnek tűnik. Ki ne tudná, hogy a könyv a tudomány foglalata, és mint ilyen, a köztudatban szinte magától értetődően kapcsolódik a tudós fogalmához. A könyv a műveltség terjesztésének is leghatalmasabb eszköze. A kisgyerek az ábécés könyvből meríti első ismereteit, s tudásának gyarapodását könyvei számának folytonos növekedése jelzi. A gyakorlati élet sem lehet meg könyvek nélkül; a mai ipari termelés, a korszerű mezőgazdaság éppúgy nem nélkülözheti a könyvekben őrzött tudást, ismeretet és tapasztalatokat, mint az államigazgatás. S mindezen kívül kell-e még külön méltatnunk a szépirodalom jelentőségét és emberformáló hatását?
Lehet-e csodálkozni, ha a könyv megbecsülés, szeretet és szinte személyes vonzalom tárgya is? Fiatalok és öregek, költők és tudósok, könyvtárosok és olvasók zengik századokon át a dicséretét, jóbarátnak, útitársnak, meghitt segítőnek nevezik, "akire" mindig lehet számítani. Álljanak itt régi-régi példaként Richard de Bury szép szavai a könyvről még 1344-ből, híres könyvéből, a Philobiblonból: "Örömet okoznak a könyvek, ha ránkmosolyog a szerencse, vígasztalnak, ha balsors ér..." "Oktatóink ők, akik vessző és bot, gúny és harag nélkül tanítanak, sem tartást, sem pénzt nem várva. Nem alusznak, ha hozzájuk fordulsz, nem hagynak ott, ha kérded őket; ha tévedsz, nem mordulnak rád, ha tudatlan vagy; nem nevetnek ki. Óh könyvek, szabadok vagytok és szabadítók, adtok mindenkinek aki kér, és szolgaságából feloldotok mindenkit, aki nektek őszintén szolgál." Ugyanaz a meleg hang ez, amely Gorkijt is jellemzi: "Mindent, amit tudok, a könyveknek köszönhetek". De ami hajdan kevesek kincse volt, ma mindenkié. Vissza