A könyvszakma mágusa Drucker Tibor történész, népművelő, könyves

Előszó

Furcsa és időnként megmagyarázhatatlannak tűnik, de az utóbbi időben, lehetséges, hogy ez az öregedés bölcsességével jár együtt, hogy mintegy beleérzem magam riportalanyaim sorsába. S habár én nem vagyok Flaubert tehetségű íróember, aki azt mondta egyszer, utalva, erre az empátiára, beleérző képességre, hogy "Bovaryné én vagyok", én is átélem, talán, hogy jobban megértsem riportalanyaim életét és elképzelem, mit tettem volna a helyükben. így voltam, vagyok Drucker Tiborral is, az ország egyik legismertebb könyves szakemberével, aki mivel a virágokat és könyveket is szereti, rossz ember nem lehet. S akit harmincnégy éve ismerek, de - jobb későn, mint soha - barátomnak mondhatok. A csevegések közben ugyanis úgy éreztem sokszor magam, mint Hegedűs Géza, Faludy György vagy Moldova György társaságában, akikkel több interjút készítettem, jókat beszélgettem, s akikhez egyoldalú barátság fűzött és fűz. Nem akartam ugyanis betolakodni életükbe, hiszen nekik az írás a feladatuk, nem a csevegés. Nekem elég, hogy könyveik a barátaim, műveikből és a velük folytatott beszélgetésekből erősítsem virtuális kapcsolatomat. Drucker Tiborral azonban szerencsém van, hozzá bármikor elmehetek és beszélgethetek, tanulhatok. Ez a barátság kétoldalú.
Amikor megérkezem a XI. kerület egyik csendes kertes-házas utcájának, egyemeletes villájához, Lexi kutya barátságosan csahol, pedig lehetne dühös is, mert ekkor egy kis időre a gazdik bezárják. Aztán, mikor a vendég már bent van a lakásban, kiengedhető a pincéből és olyankor körüljár, lohol, és szimpátiája jeléül nyalja kezem, hízelgő ez a szeretet. Drucker Tibor és felesége erőteljesen rászólnak, de a farkas juhász szinte mosolyogva, rájuk sem hederít, csak ismételt felszólításnak engedelmeskedik. Az asszony kedvesen meginvitál egy kis villásreggelire, kávéra, Tibor pedig pincért meghazudtoló ügyességgel lavíroz és szervíroz. Mintegy megfogadva Joseph Raoux plébános szentenciáját, "a barátság nem azért van, bog)/ valamit kapjunk, hanem, hogy lehetőségünk legyen adni." Vissza