A könyvkultúra a könyvnyomtatás kézműipari időszakában

Előszó

A 15. század közepe uj korszak kezdetét jelenti a könyvnyomtatás és általában a könyvkultúra történetében. Gutenberg találmányával a kézzel irott könyv (a kódex) mellett megjelenik a nyomtatott könyv, eleinte utánozza a kódexet együtt él vele, de nagyobb lehetőségeivel (gyorsabb és olcsóbb előállítás, több azonos példány készítésének lehetősége) fokozatosan visszaszorítja azt, s a gondolatterjesztés, az írott szó terjesztése terén szinte egyeduralkodóvá válik. A nyomtatott könyvnek a későbbiekben fokozatosan rendkívül nagy lesz a jelentősége a műveltség terjesztésében és a tudomány népszerűsítésében, s mozgósító szerepét, agitatív erejét igénybe veszik a különböző társadalmi, politikai és kulturális mozgalmak is, kezdve a könyvnyomtatás feltalálásakor uralkodó szellemi irányzaton, a humanizmuson, folytatva a 16. században a reformációval, majd az ellenreformációval és a későbbi polgári társadalmi és kulturális áramlatokkal, pl. a felvilágosodással és a francia forradalommal, s végül a munkásmozgalom különböző szocialista törekvéseivel, első helyen a marxizmus-leninizmussal, valamint a szocialista országok kulturális forradalmi törekvéseivel.
A kézírás, a kéziratos könyv ilyen tömegméretű tájékoztató és mozgósító funkció betöltésére nem volt alkalmas, bár a nyomdászat feltalálása és megindulása után - kivételesen, rendkívüli esetekben - kényszerűségből betöltött ilyen szerepet. Amikor a fennálló rend képviselői, az egyház vagy a feudális állam, illetve a későbbiekben a polgári állam vezetői a cenzúra intézményével s egyéb ellenőrző és korlátozó eszközökkel felléptek a nyomtatott betű számukra veszedelmes hatásával, mozgósító erejével szemben, akkor a különböző progresszív irányzatok, áramlatok képviselői kénytelenek voltak a haladó gondolatokat és a tiltott műveket kéziratos úton terjeszteni. Hogy csak magyar példákat említsünk: Balassi Bálint szerelmes versei a múlt századig kéziratban terjednek, illetve lappanganak, mert a korabeli egyházi felfogás erkölcsteleneknek, fajtalanoknak ítélve őket megakadályozza kinyomtatásukat; a kuruc költészet német-ellenessége és antifeudális tartalma miatt kéziratos énekeskönyvekben maradt fenn; Kazinczy Ferenc fogságából kiszabadulva a Martinovics-mozgalom leverését követő reakció időszakában levelezés révén, kéziratos úton szervezi az irodalmi életet; Kossuth Lajos az 1830-as években Országgyűlési Tudósítások, majd Törvényhatósági Tudósítások címen kéziratos újságokat ad ki a reformkori ellenzék és közvélemény szervezésére és formálására, mert a cenzúra nyomtatott újság kiadására nem ad engedélyt számára. Példáinkat folytathatnánk egészen a munkásmozgalom és az illegális Kommunista Párt kéziratos röplapjaiig és hírlapjaiig, pl. az illegális szabad Népig. Vissza