A könnyűfémek sajátságai és alkalmazásai

Előszó

Részlet a könyvből

A könnyűfémek sajátságai és alkalmazásai.

A mai korra minden téren rányomja a bélyegét korunk jellemző féme, az alumínium, ez a szép, ezüstös színű és fényű könnyűfém, mely ma már nem pótanyag, hanem a nehézfémeknek, sőt sok esetben magának a vasnak is, számos területen jogos és célszerű helyettesítője s utódja. Különös jelentősége van az alumíniumnak Magyarországon, ahol egyrészt gazdag lelőhelyei vannak az alumíniumércnek, másrészt pedig azért, mert hazánk a nemvasfémekben jelentős behozatalra szorul. Ez a behozatal még akkor is jelentős terhet jelent a megnagyobbodott Magyarországra, ha leszámítjuk a visszakerült erdélyi részeken termelhető évi kb. 2000-2500 t rezet, 7000-8000 t ólmot és 7000 t horganyt.
Megmelítésre méltó, hogy míg a réz, az arany és az ezüst mellett a legrégebben ismert fém, a róla szóló történelmi feljegyzések a legrégebbek közé tartoznak, hisz az örögök már jóval a trójai háború előtt bányászták a rezet a kalkiszi bányákban, s kohászata már az ókorban virágzott: úgyszintén a vas is 4-5 ezer éves multra tekinthet vissza s kohászatát az emberiség az ősegyiptomi és turáni kultúrának köszönheti, addig az alumínium - jóllehet az ókorban már Plinius említést tesz "alumen"-ről -, mint a fém csak kb. 100 éve ismeretes. Amint tudjuk, Wöhler Friedrich 1827-ben, majd 1985-ben állított elő először fémalumíniumot és pedig alumínium-kloridból tisztán vegyi úton, s meghatározta fizikai tulajdonságait is. Az általa nyert alumínium mennyisége azonban nagyon csekély volt, s előállítása csak laboratóriumi kísérletnek számított. Ezután újabb kísérletek következtek: 1852-54-ben Bunsen Róbert és Sainte-Claire Deville Henry alkalmazott először villamos áramot az alumínium előállítására, s Sainte-Claire Deville volt az első, akinek az a gondolata támadt, hogy a használt alumínium-nátrium kettős klorid olvadáspontjának leszállítása végett grönlandi kryolith (AIF3. 3NaF) hozzáadagolást kísérel meg. Ugyancsak ő dolgozta ki először azt az eljárást, amelynek segítségével a bauxitot, ezt a legfontosabb alumíniumércet alumíniumoxiddá, ú. n. timfölddé (Al2O3) lehet átalakítani és a szennyeződésektől meg lehet szabadítani. Áramforrásul azonban még mindig galvánelemekből álló telep szolgált, elképzelhető tehát, hogy Sainte-Claire Deville eljárása gyakorlatilag nem felelhetett meg. Vissza