A kommunista kiáltvány

Előszó

Az a munka, a melynek új magyar fordítását kapja ebben a füzetben az olvasó, a szoczialista irodalomnak nemcsak egyik legrégibb, de egyúttal legelterjedtebb és legolvasottabb terméke is. Abban az időben született meg, a mikor Európának majdnem minden állama nagy forradalmi átalakulások küszöbén állott, a mikor a XIX. század második felében oly nagy befolyásra szert tett szoczialista mozgalmak még csak csirájukban voltak, a mikor a nagyipari termelés, a közlekedésügy, a munkásosztály kulturális és gazdasági felemelkedése Európa szárazföldjén még csak a kezdet kezdetéig jutott el, szóval akkor, a mikor a kapitalista Európa, mai értelmében és terjedelmében, legfeljebb csak merész álmodozók vagy nagyon is reális közgazdasági elmélkedők gondolatvilágában élt.
A XIX. század első felében az egész régi európai világ alatt megmozdult a föld. Mindenfelé új erők kértek bebocsáttatást, gazdasági és politikai nagy átalakulások nyugtalanították és foglalkoztatták az elméket, s noha pontos képét vagy szabatos rajzát az eljövendő változásoknak senki sem tudta megadni, eljövetelük bizonyossága nagy izgalmat, állandó velevaló foglalkozást váltott ki a lelkekből. Ennek az állandó nagy nyugtalanságnak, a folytonos izgalmaknak egyik fő forrása az a tény volt, hogy a XIX. század első fele egy eladdig hallatlan jelenséget termelt meg: az emberek szemeláttára ment végbe az, hogy a társadalom gazdagsága óriási módon meggyarapodott, miközben e gazdagságot megteremtő munkásoknak nyomorúsága és nélkülözése soha nem látott méreteket öltött. S igy önkénytelenül fölvetődött s feleletet követelt az a kérdés, hogy miképpen jön létre a társadalom állandó gazdagodása mellett a dolgozó néprétegek nyomora. Vissza