A kommentár

Előszó

Ez a füzet az első kísérlet arra, hogy a kommentárnak nevezett újságírói műfaj néhány elméleti és gyakorlati tanulságát levonjuk a sajtónak ilyen jellegű munkájából. E kísérlet nem léphet fel azzal az igénnyel, hogy a gyakorlati szerkesztőségi munkában ezzel a műfajjal kapcsolatban felvetődő minden kérdést megválaszoljon.
A kommentár mai formájában és jelentőségében viszonylag fiatal újságírói műfaj. Sajátosságait csak akkor értjük meg teljesen, ha előbb tisztázzuk, mi volt és mi ma a jelentősége a kommentálásnak, tehát a társadalmi jelenségek és események sajtóban való megmagyarázásának. Ennek a fejlődésnek az ábrázolása a füzetben meglehetősen nagy teret foglal el. De csak ezen az alapon kísérelhetjük meg, hogy a műfaj sajátosságait az újságírói munka más formáinak sajátosságaitól elhatároljuk és felvázoljuk a kommentár néhány meghatározóját. Figyelmünket azokra a gondolatokra összpontosítottuk, amelyek mintegy biztos ismereteknek számítanak, azonfelül persze nem feledkezhetünk meg arról, hogy utaljunk a nyitott kérdésekre; kiindulási pontokat teremtsünk a gyakorlat embereinek remélhetően rendkívül eleven vitáihoz. Különösen érvényes ez a kommentárok különböző változataira, megegyezéseire és különbségeire vonatkozó megállapításainkra. Nagy ellentmondás van a sajtónkban jelentkező sokrétűség és az itt-ott fellépő elméleti nézetek között. Ha igaz is, hogy csak kimerítő vitában lehet majd felépíteni egy gyakorlatban is használható rendszert, amelynek segítségével a kommentár-változatok sokfélesége megfogalmazható és megvilágítható, az is igaz, hogy minden, a cél felé tett még oly kis lépés is értékes és fontos, mert tapasztalatcserét eredményez és ezáltal hozzájárul, hogy az egyéni ismeretek szerkesztőségeink szellemi közkincsévé váljanak. Vissza