Előszó
Napjainkban az iskolai oktatás hatékonyabbá, eredményesebbé tételének talán egyik legfontosabb feltétele a pedagógiai értékelés problémáinak megoldása. A tanulást csak akkor lehet tudatosan irányítani, az iskolai oktatásban csak akkor lehet bármilyen tervezett és ellenőrzött változást elérni, ha rendelkezésre állnak az eszközök, amelyekkel meggyőződhetünk arról, hogy egy adott tevékenység vagy változás a kívánt irányba hat-e, eléri-e a célját.
A pedagógiai értékelés már akkor is nehéz feladatot jelent, ha csak a tudás egyszerűbb összetevőinek a meglétét, ismeretek elsajátítását akarjuk vizsgálni. Ilyen esetekre azonban a mérés elméleti és gyakorlati problémáinak a többsége már megoldott, kidolgozott mérési módszerek állnak rendelkezésre és válnak egyre inkább rutineljárássá. Ezek az eljárások többnyire csak a tudás aktuális szintjét, időleges komponenseinek a meglétét vagy hiányát tudják biztonsággal feltárni.
Az iskolai oktatás célja azonban elsősorban nem ismeretek tanítása, hanem a személyiség fejlesztése, állandósult, a személyiségbe tartósan beépülő, maradandó tudás kialakítása, képességek kifejlesztése.
A tudás állandósult, tartós személyiségjeggyé váló elemeinek mérése, az alapvető képességek lényegének megragadása, fejlődési szintjeik feltárása az eredménymérés legfontosabb és egyben talán legnehezebb feladata. Ezen a területen-a fő nehézséget sokkal inkább a megfelelő kritériumok -megtalálása, annak meghatározása jelenti, hogy mi is az valójában, amit mérni kell, vagy mérni érdemes, mint magának a mérőeszköznek az elkészítése. Valószínűleg éppen ez az oka annak, hogy az alapvető, vagy általános képességek értékelésének, mérésének módszerei még csak kialakulóban vannak.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal