Előszó
- Ajándék! Neked rajzoltam! - szalad oda hozzám a kisebbik lányom, s ellentmondást nem tűrve a kezembe nyom egy lapot.
— Az ott anya, ez itt te vagy, az a Zsófi, ez én, ez meg itt anya hasában a pici baba - mutogatja, s hipp-hopp már szalad is tovább. Csak kapkodom a fejemet, melyben egy szó visszhangzik makacsul: ajándék...
Milyen egyszerű, s milyen nagyszerű is! Milyen bölcs tud lenni egy csöppnyi gyermek, mikor egyszerűen rávilágít a felnőttek bonyolult világában a legelemibb igazságokra. Bizony, megszoktuk a panaszkodást, mindenben a nehézséget látjuk, a problémát keressük. Elfeledtünkrácsodálkozni a világa, örülni az apróságoknak, a szépségnek. Felismerni, hogy a megszokott, magától értetődő dolgok, melyek átszövik életünket, amiket már észre sem veszünk, nem is értékelünk igazán - valójában egytől egyig csodás, személyre szóló ajándékok...
„Örültem én valaha is annak, hogy van két lábam, amivel el tudok jutni oda, ahova akarok? Ajándék! Van két kezem, amellyel megsimogathatok egy gyermeket, megírhatok egy levelet; van, aki hegedülni is tud vele. Ajándék!" (Böjté Csaba atya)
Az idén mi rendeztük meg a Kárpát-medencei Magyar Iskolák Találkozóját. Az érkező gyerekeket diákjaink szállásolták el. Mikor véget ért a rendezvény, felkeresett egy szülő, hogy ezt megköszönje Mesélte, hogy szállást adott egy erdélyi kisfiúnak, s az egyik nap — családi programként — elvitte őt biciklizni Komáromban. Eleinte kicsit szégyenkezett is miatta, hogy nem szervezett „komolyabb" elfoglaltságot a kis vendégnek. Az azonban este elébe állt, s remegő hangon megköszönte az élményt, amelyet eddig sosem tapasztalt. Náluk ugyanis nincsenek sima utak, s ezért a kisfiú most élte át először, hogy a biciklizés élvezetes is tud lenni...
Nyissuk ki a szemünket a világra, s vegyük észre az ajándékokat, melyeket eddig nem ismertünk fel, s talán bontatlanul félretoltunk! Pedig rendkívüli korban élünk. Megadatott nekünk, hogy idén közösen megünnepeljük a Marianum alapításának 80., az egyházi alapiskola megnyitásának 15. évfordulóját! Az iskola új, jubileumi lobogóját meglengethettük a felvidéki katolikus magyarság 2. világháború óta először felépült egyházi kollégiumának megáldásán. Milyen csodálatos, hogy a gazdasági válság közepén közadakozásból, összefogásból és szeretetből létrejött Szent Imre Kollégiumot egy szlovák és egy magyar főpap közösen áldotta meg Életre segíthettünk egy egyházi alapiskolát is Gútán, melynek első osztályát kihelyezett osztályként a Marianum nyitotta meg. Mi voltunk a házigazdái a Kárpát-medencei Magyar Iskolák Találkozójának is, ahol kárpátaljai, erdélyi, szerbiai, horvátországi és magyarországi testvéreinkkel találkozhattunk.
Vissza