Előszó
Megszámláltattunk. Első hallásra igencsak passzív szerepnek tűnik ez. Hiszen nem kell hosszú utat megtennünk, mint annak idején Józsefnek és Máriának, hogy megérkezzünk a népszámlálás helyszínére,...
Tovább
Előszó
Megszámláltattunk. Első hallásra igencsak passzív szerepnek tűnik ez. Hiszen nem kell hosszú utat megtennünk, mint annak idején Józsefnek és Máriának, hogy megérkezzünk a népszámlálás helyszínére, nem kell Galileából Júdeába mennünk, hogy számba vegyenek bennünket. 2011-ben, Szlovákiában ez sokkal egyszerűbb volt. A számlálóbiztosok házhoz jöttek, bekopogtattak, hozták az íveket, majd el is vitték azokat. Nekünk csak hiteles adatokat kellett szolgáltatni az életünkről. El kellett gondolkozni azon, kik vagyunk, hova tartozunk, milyen nyelven beszélünk, hiszünk-e Istenben. S mindezt fel merjük-e vállalni...
Ahhoz, hogy az ember megtalálja a békéjét, ismernie kell önmagát. Ismernie kell a képességeit, a temperamentumát, gyengeségeit és erényeit is. Meg kell látnia a jót, a szépet, az igazat, a nemeset, nap mint nap rá kell csodálkozni a mindennapok kis csodáira, s azt meg kell osztani másokkal is. Csak a közösen megélt öröm válik igazán a hasznunkra, épülésünkre.
De a rosszat is fel kell ismerni. Górcső alá tett életünket rendszeresen, tudományos alapossággal át kell vizsgálni, hogy megleljük a rútat, az önzőt, a torzát a lelkünkben. S nem azért, hogy aztán csüggedjünk önnön gyengeségünk, tökéletlenségünk láttán. A bölcs életszemlélet nem ezt kívánja. „A keresztény tökéletessége nem abban áll, hogy hibáink, gyarlóságaink, tökéletlenségeink ne legyenek, hanem abban, hogy azok ellen állhatatosan küzdjünk." - írta egykor Palkovich Viktor gútai plébános is, a Marianum egyik alapító atyja. S késői utódként ezt valljuk mi is.
Vissza