A komáromi Marianum Magyar Tannyelvű Egyházi Iskolaközpont Évkönyve a 2008/2009-es tanévre

Előszó

Hangos kor a mi korunk. Harsogva, villódzva, fecsegve, ordítva, zümmögve, mormolva, zajosan dől felénk a televízióból, rádióból, poszterekről, röplapokról, újságok és magazinok oldalairól, a mobil- és klasszikus telefonokból, az internetről, a könyvek és elektronikus adathordozók rengetegéből a végtelen információáradat. Ha akarjuk, ha nem, adatokat, híreket nyújtanak nekünk - és rólunk. Kapkodhatjuk a fejünket, ha lépést akarunk tartani a korral, a kor diktálta „trendekkel" és divatokkal. Vagy elmerülhetünk a közlemények áradatában, és zsongó fejjel, kábán kapálódzva sodródhatunk a világban...
Ez a cél? így kell élni? Illemből panaszkodva szidni a „mást" és jól nevelten megfogadni az „ajánlásokat"... Ez a sikeres élet titka?
Hangos kor a mi korunk. Nyelveket kell beszélni, már alapiskolásként szlovákul, angolul és németül megtanulni, hogy „érvényesülni tudjunk". „Tudni kell eladni magunkat", nagy önbizalommal, másokat félretolva haladni a cél felé, amely mi is? ... Nincs idő foglalkozni vele, - mert az idő pénz. Az pedig nagyon sok kell. Kampánymosollyal, lehengerlő modorral kell lyukat beszélni a másik hasába - ez ma a menő. Ezt kívánja a... Mi is? Vagy ki is? Furcsa kor a miénk. A jámborságot mulyaságnak titulálják, a hitet pedig avítt, idejétmúlt szokásnak. A reményt nem is ismerik... Az uralkodó véleményt cáfolni próbáló szelíd érvekre csak kacaj a reakció. Szinte kihallatszik belőle a harminc ezüst csengése... Vissza