A Kolozsvári Református Theologiai Fakultás története

Előszó

Köszöntjük az Olvasót,

amikor kézbe veszi ezt a művet. Hosszú évekig készült. Közben kisebb, nagyobb tanulmányok születtek id. Nagy Géza tollából. Az életműnek tekinthető alkotás számára az adatgyűjtés megszakítás nélkül folyt. Naponta találkoztunk Vele a könyvtárban kicsi jegyzetfüzetével a kezében. Egy ilyen gazdag adatgyűjtést csak megszakítás nélküli szorgalommal lehet végezni. Nagy Géza nem gondolhatta, hogy ez az értékes alkotás a legalkalmasabb időben - a Theologiai Fakultás Kolozsvárra helyezésének centenáriumán jelenik meg. Amikor a Fakultás utolsó száz évére emlékezünk - egyben id. Nagy Gézára is emlékezünk. A könyvben keveset és szerényen ír önmagáról, noha az eseményeknek olyan résztvevője volt, mint a korszak több más jeles képviselője. Kutyfalván született 1887. május 21-én. Kolozsvárt hunyt el 84 éves korában, 1971. április 5-én. Marosvásárhelyt és Kolozsvárt tanult. Berlinben és Baselben folytatta tanulmányait. Székelyszenterzsébeten lett lelkipásztor, majd Bikaion, ahonnan 1926-ban hívták meg Kolozsvárra theologiai tanárnak. Elsők között ismerte fel a reformátori theologia értékeit. 1927- ben írta tanulmányát: Barth theologiájának előzményei, kritikája és jelentősége. Tanulmányok, önálló kötetek követték ezt a munkát. Közöttük két posztumusz mű: A Magyar Református Egyháztörténet XVII-ik századi anyaga és A Kolozsvári Református Theologiai Fakultás története. Az első műből egy válogatás jelent meg csupán 1985-ben. A másodikat, íme, most veszi kézbe teljes egészében a Tisztelt Olvasó. Miért örülünk ennek a megjelenésnek?
a) Mert ünnepi alkalommal jelenik meg, a Fakultás kolozsvári korszaka centenáriumán. Csak a kolozsvári korszakot öleli fel, 1895-1945 közötti időben. Bizonyos vonatkozásokban eljut egészen 1949-ig. Tudjuk, hogy ezt megelőzően a Fakultásnak volt egy gyulafehérvári (1622-1658) és egy enyedi (1662-1895) korszaka. így a centenárium évében egy 333 éves főiskola utolsó évszázadának felét öleli fel ez a mű. Várat magára az utolsó évszázad második felének bemutatása. Reméljük, erre is megérnek a feltételek és tárgyilagosan feldolgozott formában előttünk fog állni a Fakultás egész története. P. Szathmáry Károly, Váró Ferenc és Nagy Géza művei majdnem három évszázados történetét tárják elénk ennek az erdélyi tudományos tűzhelynek.
b) Egy viharos fél évszázad története rajzolódik ki a Fakultás eseményeinek hátterében: Erdély történelme két világháború viharában, kisebbségi sors, gazdasági krízisek, harc az anyanyelvért, küzdelem az akadémiai önállóságért. Lélekben való benső hányattatások, végletek harca dúl a sorok, az adatok mögött. Bukások, kudarcok, túlélések, felemeltetések, gondok és örömök, fájdalmak és vigaszok váltogatják egymást. Mindig, minden abban a reménységben, hogy a zordon tél után jönnie kell a tavaszi napsugárnak. Nagy Géza mindezt a történések adataival érzékeli és érzékelteti. Egyszóval Erdély fél évszázados történelme sejlik fel a sorok között. Egy fájdalmasan zsúfolt, terhes korszak.
c) Ebben a sajátos keretben kel életre Református Egyházunk benső világa. Hitünk nagyjai élednek fel és hagyják ránk testamentumukat két veszített háború utáni sorsunkban. Az első tanári kar (Kecskeméthy, Kenessey, Molnár Albert, Ravasz László, Pokoly József) tudósi és emberi kiválósága közvetlen hatást gyakorolt Nagy Gézára, hiszen tanítványuk volt. A második tanári nemzedéknek a két világháború között ő maga is tagja lett. A korszak tehát, amelyet feldolgoz, az ő életének is darabja volt, személyes élmények gazdagították a tudományos felmérést.
d) Ez a személyes kapcsolat alakít ki Nagy Géza magatartásában egy sajátos vonást: senkiről nem beszél szeretet nélkül vagy egyoldalú elmarasztalással. Azokról sem, akikről tudjuk, hogy a velük való személyes kapcsolat nem volt felhőtlen. Tárgyilagosan, a szeretet türelmével méltányol minden értéket - és azt, ami értéktelen, meg sem említi. Örül a belmissziói mozgalmak fellendülésének, az egyházi sajtó gazdagodásának, az igeszerű igehirdetés jelentkezésének, iskoláink növekvő számának, a Fakultás lelki és anyagi megerősödésének. Ugyanakkor nem akar mindent eldöntő bíró lenni minden kérdésben. A kultúrprotestantizmus és a kegyességi irányzatok vitáját a jövőre bízza. Vissza