A Kolozsvári Egyetemi Botanikus Kert és Múzeum

Előszó

Részlet:

Viszontagságos volt a kolozsvári egyetem Botanikus Kertjének története a közel 700 éves múltja folyamán, amíg a 70-80-as évek regényes Múzeumkertjében létesült szerény, inkább iskolakert színvonalon álló intézményből a mai páratlan fekvésű, tájképi szépségekben, virágpompában, tudományos értékekben egyaránt gazdag parkká lett, fenn a Házsongárdban.
Erdély Széchenyijének, az Erdélyi Múzeum megalapítójának, Mikó Imre grófnak klasszikus stílusú lakát - amely előbb az Erdélyi Múzeum otthona, később állattani intézet, majd a világhírű Apáthyanum, Európa legfényűzőbb állattani-szövettani intézetének felépülése után a kémiai intézetek egyike lön - vette körül a 14 holdnyi Múzeumkert, benne Erdély majd minden fája díszlett. Ezt engedte át az EME 1872-ben az ez év októberében megnyílt, de ki nem épített, fel nem szerelt Ferenc József Tudományegyetem számára, szerződésileg kimondott botanikus kertül. Az első professzor, Kánitz Ágost (1873-1896) valóban kétségbeejtő anyagi és személyi nehézségekkel küzdött, hiszen a kert felszerelésére mindössze 5000 forintot kapott - ebből épült a közel 30 évig egyetlen kis üvegház -, évi javadalma sokáig mindössze 600 forint volt, kertésze meg az egyetlen, de igen lelkes, nagy tudású W a 1 z Lajos. Talán leginkább az utóbbi érdeme, hogy a területnek közel felén kultúrák létesültek - a kor irányának megfelelően még kizárólagosan rendszertani csoportok - majd szerény melegház és hidegház is épült. Istvánffi Gyula rövid igazgatása (1896-1900) méltó volt a nagynevű kutatóhoz, a kert lendületes fejlődésnek indul: hatalmas sziklakert, több vízmedence épül, növényföldrajzi csoportok létesülnek, a kedves székely kapu - amit emelt - ma is főbejárata az új házsongárdi Botanikus Kertnek, Virágkorát mégis a harmadik gazda, a kitűnő szervező Richter Aladár alatt éli a Múzeumkert (1900-1904). Az anyagi és személyi viszonyok lényegesen javulnak, a kert javadalma 14.000 aranykoronára emelkedik, emellett Richter nagyobb befektetésekre jelentős összegeket eszközöl ki, felépülhet a korszerű, tágas pálmaház, újjáépülnek a régibb növényházak is, benépesülnek a sziklacsoportok, különösen a sztracenai sziklakapu miniatűr mása keltett csodálatot s az eddig elhagyott Múzeumkert öreg fenyői közt, sűrű lombja alatt mohok és páfrányok díszlenek. Alig egy évig (1904-5) örvendhetett élte alkonyán a magyar flórakutatásnak a mult század második felében legnagyobb alakja, a legzseniálisabb magyar botanikus Borbás Vince a kert vezetésének, nem is volt módjában újat, szépet alkotni itt. Az ő számára késői elismerésként alapított növényrendszertani tanszék a Ferenc József Tudományegyetemen napjainkig szünetelt. Vissza