A kolloidkémia néhány fontosabb fejezete

Előszó

Részlet a könyvből:
"A tulajdonképpeni kolloidkémia alapjait Graham diffúziósebesség méréseivel veti meg. A diffúzió időtartamát vizsgálva különböző anyagoknál lényeges különbséget talált. Ha pl. a sósav diffúzió sebességét egységnek vette, a konyhasó 1.33-szor, a cukor 7-szer, a magnéziumszulfát 7-szer, a tojásfehérje 99-szer, a karamell 48-szor lassabban duffundált. A diffuziósebesség nagysága alapján a kis sebességű anyagokat kolloidoknak, a nagy diffuziósebességű anyagokat krisztalloidoknak nevezte el, mivel az előzőek főtípusául az enyvet /kolla = enyv/ találta, míg az utóbbi csoporthoz a kristályos formában megjelenő anyagok tartoztak.
Graham munkásságának másik részében a kolloidok előállításával foglalkozott. Számos olyan anyagot, amelyet oldhatatlannak ismertek, oldható állapotba hozott. Ezek az oldatok azonban bár látszólag semmiben sem különböztek a valódi oldatokból, dialízis és diffúzió szempontjából azoktól igen erősen eltértek. Az említetteken kívül számos fizikai tulajdonságuk alapján döntötte el Graham, hogy ezeknél nem valódi, hanem kolloid oldat keletkezett.
A valódi oldatoknál bár oldószer és oldott állapotban lévő anyagi részecskék vannak egymás mellett, egyfázisú rendszerről beszélünk, mivel itt az oldószer és oldott anyag molekuláinak nagysága között csak elenyészően kis különbség van. Kolloid-oldatokban azonban ez a méretkülönbség olyan nagyságrendű, hogy a kolloid részecskék határfelülete el nem hanyagolható. Ennek alapján a kolloidok többfázisú rendszernek tekinthetők. A határfelületek nagysága természetesen a részecskék nagyságától függ és a kolloidoknak számos tulajdonságát határozza meg.
A kolloidkémiában a részecskék abszolút felülete helyett a fajlagos felületet / Pf / tekintjük jellegzetesnek, amely a részecskék felületének / Fv / és térfogatának / v/ viszonyát jelenti."
Vissza