Előszó
A Kölcseyben csak kevesen emlékeznek évkönyvre.
Az 1963/64-es tanévben volt utoljára. Pedig kell az évkönyv! Az évkönyv emlékeztető. Vannak dolgok, amikre vissza kell emlékezni!
Nem őrzi évkönyv...
Tovább
Előszó
A Kölcseyben csak kevesen emlékeznek évkönyvre.
Az 1963/64-es tanévben volt utoljára. Pedig kell az évkönyv! Az évkönyv emlékeztető. Vannak dolgok, amikre vissza kell emlékezni!
Nem őrzi évkönyv az élsportoló osztályok indítását /1985/, a magyar-francia kéttannyelvű oktatási kísérlet kezdetét /1987/ és azt sem, hogy Mitterrand francia államfő meglátogatta iskolánkat. /1990/
Nem volt évkönyv 1991-ben sem, amikor kifestették iskolánkat /rózsaszínre! - a szerk./, és felavattuk a Kő Pál által készített Kölcsey szobrot.
A barátokból alakult szerkesztőbizottság megelégelte a felejtést. így született ez az évkönyv - hódolatból, élvezetből, teremtő lázból és szükségből. A többi: műhelytitok...
Az 1992/93-as tanévről szóló évkönyv izgalmas olvasmány lenne, ha nem tartalmazná az iskola minden diákjának osztályzatát, de remélem, kedves olvasmánya marad a közepesnél gyengébb tanulóknak is.
Nehéz bármelyik eseményt kiemelni anélkül, hogy ne követnénk el igazságtalanságot a többi rovására.
Sok, szép törekvésről tanúskodó rendezvény megemlítés nélkül maradt, de biztos vagyok benne, hogy lapozgatás közben előhozza az emlékezet.
Köszöntöm az évkönyvet, örülök neki. Tudom, hogy ennél többet és jobbat is lehet, talán a még jobbat is megtaláljuk egyszer.
Vissza