A kőhajítótól a rakétafegyverig

Előszó

Ezt a kis könyvecskét elsősorban katonáknak és a tüzérségi technika kedvelőinek szántuk. Lehetőséget kívánunk nyújtani ahhoz, hogy e teljességre egyáltalán nem törekvő kiadványból megismerjék, miként fejlődött a tüzérség a pár száz láb távolságra követ vagy nyilat hajító harcigépektől a korszerű rakétatüzérségig.
A mai korszerű lánctalpakon gördülő tüzérségi harceszközök homályt borítanak őseikre, a kezdetleges pattantyúkra és mozsarakra. A korszerű automatalövegek másodpercenként indítanak útjukra nagyhatású lövedékeket, míg párszáz évvel ezelőtt a végvári vitézek, az egri, vagy a kőszegi vár ágyúiból óránként mindössze pár lövést tudtak leadni, ezt megelőzően, pedig a nagyobb űrméretű ágyúk füstös torkát naponta csak két-három golyóbis hagyta el.
Hosszú fejlődés eredménye a mai korszerű tüzérség. Tökéletesedése mindig együtt haladt a termelőerők fejlődésével. Az ókorban és a középkorban, amikor lassan fejlődtek a termelőerők, a hadigépek fejlődése is lassú volt. Évezredek múltak el anélkül, hogy a hajítógépek jelentősen változtak volna. Még Mátyás király korában is olyan kőhajítógépeket használtak, mint amilyenekkel az ókori görögök városokat ostromoltak.
A hadigépek fejlődésében ugrást jelentett a lőpor feltalálása és az ágyú megjelenése. A későbbi századokban az iparosodás előrehaladásával párhuzamosan megjelenő nagyméretű öntőműhelyek és a tökéletesített szerszámok tették lehetővé a gyorsabb fejlődést. Vissza