A kodályi életmű egysége

Előszó

"Poeta non fit, sed nascitur" - tartja a régi mondás,s ezt kiegészíthetjük még azzal, ami kimondatlanul bár, de benne rejlik, hogy tudniillik "vir doctus non nascitur, sed fit".
Mint minden tétel alól, így nyilván ez alól is van kivétel. Kodály Zoltán azonban semmiképp sem az: ő zeneszerzőnek született, tudóssá pedig hosszú és alapos tanulmányok árán vált. Mindkét állítás az adatok egész sorával bizonyítható. Ismerjük egyrészt nyilatkozatait: /"Négyéves koromban komponáltam először" - jelentette ki több ízben/, 13-14 éves korából kéziratban fennmaradt műveit és a 15 éves korában komponált d-moll nyitány nyilvános bemutatójáról nyomtatásban megjelent kritikát /Westungarischer Granzbote, 1898. február 25./ Nyomon követhetjük másrészt tudományos gondolkodásának kialakulását, az egyetemen, valamint az Eötvös Kollégiumban folytatott irodalomtörténeti és nyelvészeti tanulmányait.
Az a kérdés most már, hogyan került kapcsolatba kompozíciós és tudományos tevékenysége,továbbá milyen volt ez a kapcsolat, támogatta-e egyik a másikat,vagy épp ellenkezőleg, akadályozta-e kibontakozását?
Ha erre a kérdésre keressük a választ, tudnunk kell, hogy Kodály, a született zeneszerző, kezdettől fogva magyar zeneszerző akart lenni. Talán mert a népdaltermő magyar vidéken nevelkedett, talán mert a századforduló körül uralkodó kései romantika terjengőssége inkább taszította, mint vonzotta, talán egyszerűen, mert a maga útját akarta járni, a saját hangját kereste, s ehhez a mintát a népénekben találta meg; de egész biztosan azért, mert korán ébredt hivatástudata erre ösztönözte. Hivatásérzetének kialakulásában pedig nyilván szerepe volt annak a nemzeti töltésű "új hullámnak", amely a század elején valamennyi művészeti ágban jelentkezett. Vissza