A Kocséri Népkör története

Előszó

Pontosan 90 évvel ezelőtt, 1898-ban alakult meg az akkor 21 éves Kocsér község legjelentősebb egyesülete, a Kocséri Népkör.
Történetének megírására - a mai divatos szóhasználattal élve - a 24. órában került sor. A hajdan virágzó kör utolsó tagjai közül is ma már alig vannak életben, mindössze kettőnek sikerült visszaemlékezéseit papírra rögzítenem /Petrás Bálint 83 éves kocséri-, és Muhoray György 75 éves egykor kocséri-, ma budapesti lakos/. A többi visszaemlékező /Antal Domokosné, Bárányi Lászlóné, Deák Veronika, Molnár János, id. Péli Imréné, ifj. Utassy Miklós/ nem volt tagja a Népkörnek, csak mint helybeli lakosok, vagy mint valamelyik népköri tag rokonai, leszármazottai segítették értékes közléseikkel feleleveníteni a múlt egyes pillanatait. Mindezek ismeretében az adatgyűjtés során igyekeztem minden szóbajöhető forrást /interjúk, szakirodalom, sajtó, levéltári forrás, magánkézben lévő iratok és fényképek/ felderíteni, annál is inkább, mivel az előzetes tájékozódás azt mutatta, hogy - az országos helyzethez hasonlóan - alig lesz reményem elsődleges forrás felderítésére. Ezt látszott igazolni a Pest megyei Levéltár anyaga is, ahol a Népkör alapszabályzatán és két - szinte semmitmondó - levélen kívül /no meg a levéltárosok maximális jóindulatán kívül/ mást nem találtam.
Ekkor azonban mellémszegődött a szerencse. Különböző helyekről kezdtek előkerülni a magánkezekben lévő és féltett kincsként őrzött népköri iratok, levelek, legértékesebbek közülük a Népkör választmányi üléseiről Hl. a közgyűlésekről készített jegyzőkönyvek. Vissza