A kockadobó (dedikált példány)

Előszó

Ha a távoli jövő történésze ezredfordulónk titkait kutatva Tellér Gyula politikusi pályáját tanulmányozza, könnyen úgy járhat, mint az a bölcsészhallgató, aki - műveltségét fitogtatva - ekként figyelmeztette társait: „a képviselő úr nem összetévesztendő a műfordító Tellér Gyulával!" A képzeletbeli történész tévedését éppen tájékozottsága magyarázhatná. Az a tapasztalata tudniillik, amely szerint a romantika korát követően „nem volt szokás", hogy egy művész gyakorló politikussá váljék. Előfordulhatott - s különösen az ún. rendszerváltozás kezdeteinél volt ez így hogy tudósok, mérnökök, közgazdászok, tanárok főálláshoz kötődő mandátummal vettek részt a pártharcokban, de az alkotó művészek megálltak azon a határon, amelyen túl a hatalom birodalma kezdődött.
Vajon nekik volt igazuk?! Vajon korunkban a lokális és a nemzeti hagyományoktól tüntetően elforduló, politikai szférára rábízható-e azoknak az ügyeknek a képviselete - és védelme amelyeket évezredeken keresztül az írók, a költők, a bölcselők ápoltak és teremtettek? Vajon nem arra figyelmeztet-e a hatalmi képződmények 20. századi története, hogy a materiális javakhoz és érdekekhez láncolt politika saját kiszolgálójává és a technológiai univerzum kiszolgáltatottjává tesz minden spirituális értéket? S ha így van - mert bizony, így van - vajon nem azoktól várható ennek a kultúrafogyatékos politikai rendszernek a megújulása, akik átlépik, s azzal hogy átlépik, fel is számolják, meg is szüntetik az áthághatatlannak vélt határt a kultúra és a hatalom világa között?! Vissza

Fülszöveg

A szakma felől visszatekintve Tellér Gyula műfordítói pályájára, hiányérzetünk is csak az elismerés, a hódolat hangján szólalhat meg: mivé fejlődhetett volna ez az életmű, ha a csúcspontjára jutva nem zárul le, hanem - érett minőségét megőrizve - az egyetemes költészet még ismeretlen tartományait is meghódítja a magyar irodalom számára. A kérdés nem jogosulatlan, de nem is méltányos. Hiszen nem kevesebb okunk volna eljátszanunk' a feltevéssel: hol lenne már Tellér Gyula helye a magyar szociológiában, vagy éppen a politikában, ha - a költészettel való 'kacérkodás' helyett - a társadalomtudományoknak és a közügyeknek szentelte volna egész életét. Engedjük meg: ha a műfordítói teljesítmény tényleges és elvárható mennyiségi mutatóit tesszük mérlegre, a látványos pályamódosítás a szakma' nézőpontjából veszteséget jelent. De ha vizsgálódásunk a szellemi kultúra egészének érdekeit veszi tekintetbe, be kell látnunk: az esztétikum és a politikum szféráinak kölcsönhatása sehol nem bizonyult oly termékenynek, mint éppen az ő életművében. Ez a kölcsönhatás - egyfelől - azt jelenti, hogy a szociológus Tellér azt a fajta érzékenységet is átmentette a politikai gondolkodásba, amit a költészettől tanult, másfelől egy olyan kulturális politikának az elméleti megalapozásában vállalhatott kiemelkedő szerepet, amely a szellemi élet műhelyeit felszabadíthatja a mindenkori hatalmi érdekekhez való igazodás kényszere alól. Vissza