A klasszikus harmóniarend I.

Előszó

Ez a példatár azzal a szándékkal készült, hogy élő zenén mutassa be az összhangzattani jelenségeket és szabályokat. Az összhangzattant sajnos sok helyütt még ma is kizárólag száraz szerkesztési feladatokkal tanítják és megfeledkeznek arról, hogy az összhangzattan nem feltétlenül szükséges rossz, hanem olyan szerves része a zenetanulásnak, amely könnyűszerrel élő és szép lehet. A szerkesztési feladatok valóban nélkülözhetetlenek a harmóniai fordulatok megértéséhez és begyakorlásához, de mit sem érnek hallásgyakorlatok és zeneművek rendszeres elemzése nélkül. Az összhangzattan nem elméleti konstrukció, hanem a zeneművek harmóniai fordulatainak és szólamvezetési sajátosságainak szabályba foglalása. Éppen ezért nincs általános összhangzattan, csak egyes koroké, zenei stílusoké. Ez a példatár a barokk és bécsi klasszikus funkciós zene harmóniahasználatát öleli fel. Részletkérdésekre, harmóniai és szólamvezetési különlegességekre nem tér ki, csak az összhangzattani törvényszerűségek megértéséhez és a művek elemzéséhez szükséges legjellegzetesebb idézeteket foglalja magában. A példák úgy vannak összeállítva, hogy az egyes szabályokat előbb a szerkesztési feladatokra emlékeztető négyszólamú idézetek világítsák meg. E kötött példákat szabadabb szólamvezetésű, figuráit szemelvények követik. Miután ez a kiadvány elsősorban didaktikai jellegű, a fejezetek sorrendje nem szigorúan logikai, inkább a tanításban bevált egymásutánban mutatja be a harmóniai jelenségeket. Ez magyarázza többek között azt a látszólagos következetlenséget is, hogy az egyszerű késleltetés tárgyalása után mindjárt az alterációs példák jönnek, és csak ezek után következnek a kettős és kivételes késleltetések. A késleltetés - és általában a figuráció - ismertetése amúgyis nehézséget okozott a példatár összeállítása során. A forgalomban levő tankönyvek javarésze ugyanis csak a hármasok, négyesek és megfordításaik, sőt a módosított hangzatok után tér rá a figurációra. Az élő zenében viszont alig van minden figurációtól mentes részlet. Ezért már a tanulmányok kezdetén elengedhetetlen a késleltetés és a többi figurációs hang ismertetése. Ezt az elgondolást követi e példatár beosztása is, ezért vannak figurációs példák már a kezdet kezdetén, a kötött szólamvezetésű példák mellett. Amikor a hármas- és négyeshangzatok után külön fejezet foglalkozik a késleltetéssel, az már csak ismétli az addigiakat néhány összefoglaló példa segítségével. Ugyanez vonatkozik az átmenő hangok és váltóhangok típusait bemutató fejezetekre is: díszítő hangok az első példáktól kezdve szerepelnek, de eleinte mellékesen - a tanulmány célja ott még a hangzatkötések vizsgálata. A figurációs fejezetek példáinál azután - a hangzatkötések további elemzése mellett - a hangsúly elsősorban a díszítő hangok használatának különböző lehetőségein van. Vissza