A klasszikus görög-római ókor a magyar művelődésben és tudományban

Előszó

Az előttünk fekvő kötet az ókori kultúrának - azaz irodalomnak, nyelvészetnek és a tudományoknak - a magyar művelődéstörténetben játszott szerepét kívánja bemutatni rövid tanulmányok formájában. A tanulmányok a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen hangzottak el. Természetesen alaptalan lenne elvárni egy vékony kötettől a téma kimerítő taglalását, mégis a tanulmányok sokszínűsége kikerülhetetlenül is ad egy átfogó képet az Ókor magyarországi továbbéléséről. A kötetnek két jellemzőjét szeretném kiemelni. Az egyik a még egyetemi éveikben járó fiatal kutatók (Könczöl Miklós, Kiss Erzsébet és Kálmán Krisztina) szereplésében jelölhető meg. Ők itteni érdekes munkájukat mindannyiunk örömére az elkövetkezendő évtizedekben föltehetőleg tovább fogják folytatni. A másik kiemelésre méltó körülmény az, hogy a tanulmányok jó része nem összefoglal és lezár egyes kérdéseket, hanem éppen ellenkezőleg, további kutatásokra ösztönző problémákat vet föl. Radvánszky Anikó a filológia jelentését vizsgáló tanulmányában azt nem az ókori szövegek értelmezéseként, hanem újraértelmezéseként határozza meg. Ezzel ugyan ellentétbe kerül Willamowitz-Möllendorffal, de akaratlanul is igazat ad Rémi Braguenak. Ő Európa mibenlétét tárgyaló könyvében éppen azt bizonyította, hogy az európai kultúra voltaképpen az ókori örökség folyamatos újraértelmezése révén haladt előre. A filológia eme értelmezése sohasem vezethet a filológia tartalmának kiürüléséhez, a filológia művelésének beszüntetéséhez. Havas László tanulmánya mintha éppen ezt akarná igazolni: európai összefüggésekbe ágyazva mutatja be a magyar Florus, a magyar történeti irodalom klasszikus gyökerekből való kisarjadásának történetét. Szelestei Nagy László a magyar pásztorköltészet (eklogák) római mintákat követő megszületéséről, Könczöl Miklós egy többé-kevésbé feledésbe merült költő kiváló műfordításairól szól. Vissza