A kivételes hatalom jogi szabályozása Magyarországon az első világháború előestéjén

Előszó

A burzsoá alkotmányosság kialakulásával, annak mintegy ellensúlyozásaként, számos országban létrejött egy sajátos jogintézmény, amely az államot fenyegető válságos helyzetekben (háborúk, belső zavarok) lehetőséget adott a szabadságjogok korlátozására vagy felfüggesztésére, rendkívüli közigazgatás és bíráskodás bevezetésére, valamint a katonai szervek jogkiterjesztésére. A szóban forgó intézményt számos elnevezéssel jelölték, ostromállapotnak, hadiállapotnak, kivételes vagy rendkívüli állapotnak, szükségállapotnak nevezték (és nevezik), hazánkban pedig rendszerint kivételes hatalomként említették. Bevezetésére, átfogó jogi szabályozására ugyanis - noha viszonylag későn - nálunk is sor került, nevezetesen az 1912. évi LXIII. tc. megalkotásával, valamint az annak alapján elkészült nagyszámú rendelet elfogadásával, melyeknek ismertetését és elemzését jelen tanulmány keretei között szándékozunk elvégezni. Mielőtt azonban a szándékolt feladat elvégzéséhez fognánk, szükséges megegyezni, hogy az előzmények nálunk is régebbi időkbe nyúlnak vissza. A vizsgált intézmény átfogó jogi szabályozására ugyanis már az 1848/49-es szabadságharc idején, majd pedig a kiegyezést követően ismételten erőfeszítések történtek, amelyek számos jogszabálytervezetet eredményeztek, sőt a szabadságharc idején, az ún. vésztörvényben annak részleges törvényi szabályozására is sor került. Tekintettel azonban arra, hogy az említett törekvéseket, illetve az azok eredményeként létrejött tervezeteket - melyek kudarcát főleg a bécsi "közös" katonai szervek túlsúlyától való félelem okozta - korábbi tanulmányainkban már jórészt áttekintettük és elemeztük, elegendőnek látszik, ha közülük e helyütt csupán azokra utalunk, amelyek az 1912-ben bekövetkezett átfogó szabályozás közvetlen eredményeinek tekinthetők. A források tanúsága szerint ilyenek voltak az 1906-ban hatalomra került ún. koalíciós kormány idején a közös Hadügyminisztérium kezdeményezésére, de a magyar Belügyminisztériumban, illetve a Miniszterelnökségen ez ügyben készült törvénytervezetek, valamint a közös Hadügyminisztérium egy hasonló tárgyú, saját törvénytervezete, amelyet az a koalíció bukása után küldött meg az akkori magyar miniszterelnöknek, s végül az ezek alapján elkészült javaslatok. Ami a koalíciós kormány idején Magyarországon elkészült tervezeteket illeti, azokat, mint már mondottuk, a közös Hadügyminisztériumból kezdeményezték. Ez a minisztérium ugyanis már 1906 augusztusában megküldötte a koalíciós kormány elnökének az Ausztriára nézve elkészített kivételes jogszabályok gyűjteményét, hasonló rendelkezések elkészítését kérve Magyarország számára is. Ezek az osztrák kivételes intézkedések mindenekelőtt a hadsereg hatáskörének bővítéséről rendelkeztek egy Oroszországgal, Olaszországgal és Szerbiával viselendő háború esetére, oly módon, hogy a kormányzati (végrehajtó) hatalmat a polgári közigazgatás terén is részben a katonai bíróságokra ruházták, és a katonai bíróságok illetékességét meghatározott bűncselekmények elkövetése esetén, polgári személyekre is kiterjesztették. Vissza