A kiválasztott

Fülszöveg

...Kedden, mikor a múzeum zárva van, mindig van officiel látogatás. Egyik nap hívat az igazgató a portához, hogy tolmácsolni kell. Magyar kultúrális delegáció jött. Olyanok voltak, mint a koldusok. Azt sem lehetett tudni, hogy melyik a miniszter. Üdvözöltük egymást, majd elindultunk a múzeumlátogatásra. A nő kérdezte tőlem, mit csináltam otthon.
"A Távközlési Kutatóintézetben voltam szerkesztő technikus". - mondtam.
"És otthagyta ezt a gyönyörű állást a múzeumőrzésért?" - kérdezte.
"Tetszik tudni" - mondtam - "otthon se lakásom, se műtermem, se jó fizetésem nem volt. Itt mindenem megvan, és többet keresek, mint otthon forintban. Különben is ide jöttem férjhez."
"Ja, az más." - volt a válasz.
A vizit véget ért, én visszatértem a munkámhoz. Másnap nyitáskor konstatáltam, hogy X. Károly gyémántos kardja nincs a helyén. Körülnéztem, és láttam, hogy egy vitrinben van. Nem engedtem kinyitni az Apollón Galériát. Mindenki összefutott, még az igazgató is, végül felsőbb parancsra kinyitottak, én pedig jelentést írtam a dologról. Nem telt bele két hét, a következő dolog történt. Szombat volt, én a porte de Bioux-ban töltöttem a szolgálatomat. Úgy délután 4 óra körül jött Poggi, hogy adjam oda a Champollion kapu kulcsát. "Minek az neked szombaton, mikor a Bronzterem zárva van? - kérdeztem. "Semmi közöd hozzá!" - felelte. "Én pedig nem adom oda a kulcsot." - válaszoltam. Erre félretolt, leakasztotta a kulcsot, és elment. Öt órakor vége lett a szolgálatomnak, jelentést írtam, és odaadtam Monsieur Terpreumnak, aki helyettesített. Meghagytam az éjjeliőrnek, hogy hogy a baloldali ajtót hajtsák be. Másnap reggel, a múzeumhoz érkezve látom ám, hogy rengeteg rendőr veszi körbe az épületet. Na, mondom magamban, itt nagy baj van. Az állványzat ki volt világítva reflektorokkal. Felérve a szolgálati helyemre, ott voltak a rendőrök, a múzeum igazgatója, Monsieur Cognan, Gottier, Vitout, Poggi. A rendőrők fényképeztek. Megtudtam, hogy betörtek az Apollón Galériába... Vissza