A kisvárdai kórház története

Előszó

Részlet a kötetből:
A kórház alapítása és története 1918-ig
A XIX. század első felében hazánk egészségügyi helyzete nem volt megfelelő. Pusztítottak a járványos betegségek (kolera, tuberkulózis, nemi betegségek.) Kevés volt az orvos, megyénkben legfeljebb egy-két szakképzett orvos dolgozott. A vidéki orvosok között sebészeti képzettségű alig volt. A népesség összetétele, a vallási helyzet, a lakóhely geográfiai, klimatikus, politikai, szociális viszonyai meghatározó tényezői voltak a múlt század egészségügyének. így volt ez a Tisza nagy északi kanyarulatának közepe táján, a Nyírség és a Rétköz érintkezési vonalán, az országos jelentőségű útvonalak metszéspontjánál, az úgynevezett „Keleti Kapuban", Kisvárdán is.
1848, évben még 2000 lakosú település 1870-ben már 4203 lakost számlált. A vasúti forgalom megindulásával és kiterjedésével virágzott a kereskedelem, de a fő tevékenység a mezőgazdasági termelés volt. Csak a föld adott tekintélyt, tiszteletet, becsületet, jogot, mindent A csaknem kizárólag földműveléssel foglalkozó lakosság „büszkélkedett" Magyarország legnagyobb gyermekáldásával. Az „egyke" itt teljesen ismeretlen volt. Annál gyakoribb a gyermekhalandóság. Az egészségügyi kultúra, a közegészségügy igen alacsony fokon állt. A szegény nép legtöbb esetben nem tudta igénybe venni az orvost, vagy a kórházi kezelést.
Ezidőben vármegyénk területén csak a nagykállói kórház funkcionált és „ispotály" jelleggel a kisvárdai. Feltételezhető, hogy ez utóbbi az 1880-as évek közepén az izraelita egyház kezdeményezésére jött létre. Az akkori rend megyei vezetése anyagilag is igyekezett támogatni ezt az „intézményt", írásos feljegyzések alapján az 1887. esztendőben említik először „kórházként" a kisvárdait. Vissza