A kispolgár halála/Szűkös viszonyok/Elidegenedés

Előszó

Részlet a könyvből:
A szoba-konyhás lakás a kis benyílóval egy Josefstädter-strasse-i ház negyedik emeletén húzódik meg, a Gürtel tőszomszédságában. A Fiala-házaspár a benyílóban alszik; Klara, Fialáné nővére, szalmazsákon hál a konyhában; több hálóhely itt bizony el sem férne. Franzl meg a szobában vethet magának ágyat a viaszosvászonnal bevont pamlagra. Ez a szoba nem az utcára, hanem nagyobbacska világítóudvarra nyílik. Noha a világosságot szolgáltató udvar nem igen válik becsületére nevének, türelmesebb lakók mégis azt állítják, hogy az udvar regés mélyén akácfa tengeti életét; a lakószobák ugyan sötétek, viszont csöndesek. Ma egyébként, hogy téli hideg uralkodik az utcákon, a nap ide is elmerészkedett s néhány lázas fénycsóvát vetett a szoba falára, abban a pillanatban, hogy Fiala úr belépett.
A bérlő elégedetten veszi szemügyre szobáját. Másoknak bizony rosszabbul megy soruk. Hányan kerültek ki az utcára! Uraságok, akik mérhetetlen magasságban állottak fölötte: tisztviselők és őrnagyok! Ki tudná felfogni ésszel, mi minden történt ezekben az esztendőkben?! Az ember húzza meg magát, mást nem tehet. Szerencse, ha hatvannégy éves korában még állásban van. Igaz, hogy csak félnapos elfoglaltság, de a cég napról-napra bocsát el alkalmazottakat. - Isten kegyelme végtelen; egy raktárnok fizetése pedig túlontúl kicsi ahhoz, hogy elbocsássák! - Hát meg is volnánk szépecskén. Egy hatvannégy éves ember, meg egy hatvankétéves asszony nem valami nagyétkű. A Klara meg, az a beste dög, ott kosztol a házakban, ahol takarít. Nincs más baj, csak a Franzl-val. Vissza