A kispesti Wekerle-telepi plébánia és templom története

Előszó

A mennyei Atya nagyon sok élménnyel ajándékozott meg diákéveimben.
Élményt jelentett, hogy tanulmányaimat a piarista atyák gimnáziumában végeztem. Tőlük tanultam meg a természetfeletti életszemléletet. A nagy tényt, hogy az univerzum és benne az ember, Isten szeretetének csodája, fénye, mécsese. A megváltásban pedig újra Isten gyermeke. Sorsa tehát nem a „NIHIL", hanem a megdicsőülés, Isten boldog színelátása.
Élményt jelentett a cserkészet. Ebben a kis közösségben ismertem meg a természet lenyűgöző szépségét. Feltárult előttem, a csillagmillióktól a parányi hópelyhekig, az Isten hatalmának, tapintható, kézzel fogható csodája.
Élményekben gazdag volt a nyári vakációs utazásom és rokoni látogatásom.
Szüleim népes családból származtak. Hűségesen ápolták a testvéri összetartozást, a „vinculum caritatis"-t, a szeretet egységét, kötelékét. így alkalom adódott színes tájak és vidékek megismerésére. Bepillantást nyertem a szabolcsi, nyírségi homokbuckák, a dunántúli és palócföldi dimbes-dombos és a zempléni hegyes vidék világába. Feltárult előttem a magyar tenger ezernyi szépsége. Megismertem a főváros, Budapest népáradatát, forgalmát, a budai hegyek varázsát. Természetesen a történelmi múltat, emlékeit és a nyelvjárások színes változatát. Rokoni látogatásaim kapcsoltak össze Kispest Wekerle-teleppel, Budapest külvárosának ezzel a gyöngyszemével. Megcsodáltam a mütyürkés házakat, a nyílegyenes utcákat, a gondozott virágos kerteket, az égbenyúló jegenyefákat.
Sokszor jártam Wekerle-telepen. Megragadott a telep mértani precizitása, a terek, köröndök elosztása és aránya.
Bármennyire is szerettem Wekerle-telepet, soha sem merült fel, még álmaiban sem, hogy egykor e hívő közösség pásztora, plébánosa leszek! Vissza