A kismarjai választókerület

Előszó

Egy évszázaddal ezelőtt, a reformkorszak kezdetén gróf Széchenyi István meggyőző erővel hangoztatta, hogy "mindenkinek első kötelessége környezetét, szűkebb és tágabb hazáját oly alaposan megismerni, amennyire azt agyának ereje engedi, mert önmagunk és körülményeink ismerete minden javulás és javithatás legbiztosabb alapja."
Akkor a napoleoni háborúkat, most pedig a világháborút követő gyökeres átalakulás tette szükségessé azt, hogy a háború, majd a látszatkonjunktúra és a pénzbőség, végül a rákövetkezett súlyos válság hatásai: a gazdasági és életviszonyokban, valamint a nép lelkületében végbement nagy változások alapos vizsgálódás után helyes megvilágítást nyerjenek.
Nemzeti megujhódásunk mostani reformkorszakában n. Gömbös Gyula miniszterelnök urat ugyanezek a magas szempontok vezették, amikor az új országgyűlés kezdetén a nála tisztelgő képviselőket arra buzditotta, hogy gondosan tanulmányozzák kerületük állapotait, természeti, gazdasági és népviszonyait, bajait és erőforrásait, és azok mérlegelése után állapitsák meg a tennivalókat.
Darányi Kálmán miniszterelnök úr 1936. okt. 21-én tartott programmbeszédében a következőket mondta:
"A kormány szociális érzéstől áthatott népi politikát kíván folytatni. A magam részéről különösen fontosnak tartom a magyar falu problémáival való beható foglalkozást és ezeknek a problémáknak a lehetőség szerinti megoldását. A nemzet népi erőinek örök forrása a falu, ezért a kormányzatnak egyik centrális problémája kell, hogy legyen a falu egészségügyi, kulturális és gazdasági érdekeinek megóvására irányuló törekvés."
Néhai Gömbös Gyula úr által kezdeményezett és Darányi Kálmán miniszterelnök úr által folytatott népies politikát kívánja e szerény munkám szolgálni, amelyben kerületem viszonyait és helyzetét kutatom és feltárom. Vissza