A kiskunhalasi Szilády Áron Református Gimnázium Értesítője az 1993-95 tanévekről

Előszó

„Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten! Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt? Könnyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: "Hol van a te Istened? "
Ezekkel a szavakkal vágyakozott egykor az élő Isten után a 42. zsoltár sokat szenvedett és sokszor kicsúfolt szerzője. Öt varázsolta nekünk ide Berki Viola értesítőnk legelső oldalára. A kissé esetlen, szakállasan is gyermekarcú imádkozót, aki a forrásvízhez hajoló szarvas nyakának ívével feszül a felülről jövő fényfelé a sötétlő erdőben. Szeretném, ha ebben a képben egyházunk és iskolánk egyre inkább magára ismerhetne. Felismernénk hivatásunkat: azoknak segíteni, akik az élet sötétlő rengetegében világosságot keresnek. Akik nem adják fel ezt a keresést akkor sem, ha a csúfolódók hada kórusban mondogatja is: „Hol van a te Istened?' Azoknak segíteni, hozzájuk társul szegődni, akik élő Isten után vágyakoznak. Akik nem hajlandóak a ma éppen modernnek számító tárgyak, hangulatok és eszmék előtti magától értetődő hódolatra. Akik beleborzongtak már az „up to date" leplek mögött tátongó halálos üresség hidegébe, éppenúgy, mint az egykor még elven, de mára már holttá merevedett múlt fagyos szorításába.
Hiszem, ezért került vissza egyházi kezelésbe a város ősi református iskolája. Ennek az iskolának a sorsa kezdettől fogva az, hogy minden ellenkező szándék és hatalom ellenére a másokat befogadó türelem, az önfeláldozó szeretet, az Istent kereső értelem és a hozzá ragaszkodó hit egyházának iskolája legyen.
Sejtjük, hogy nem volt könnyű a török hódoltság idején iskolát alapítani és fenntartani. Tudjuk mennyi harcba és perbe került Szilády Áronnak a gimnáziumot főgimnáziummá fejleszteni, impozáns épületét felépíteni, tudós tanárait idekötni. Még vannak, akik emlékeznek, milyen kilátástalan próbálkozásnak tűnt ennek az örökségnek a maradékát átmenteni a diktatúra évtizedeiben. Azt pedig mindannyian átéltük, hogy milyen nehezen, mennyi emberi, erkölcsi és anyagi veszteség árán sikerült most visszakapni ezt. Kevesen hitték, hogy sikerülhet. Emlékezzünk köszönettel Dr. Hegedűs Lóránt püspök úr pártfogására, aki mindennél fontosabbnak tartotta, hogy a „négy orcájú" Szilády Áron gimnáziuma újra a református iskolarendszer déli végvára legyen. Az országgyűlés által erre a célra juttatott (az igényekhez képest igen szűkös) keretből Kiskunhalas 300 millió forintot kapott egy új városi gimnázium építésére. Csak remélni tudjuk, hogy a - sajnos - egyre üresebbé váló iskolaépületek korszakában, ezzel a döntésével a városnak a legkedvezőbb megoldást sikerült megtalálnia. Bárhogy is változzanak a külső feltételek és szándékok, bármilyen kedvezőtlenek legyenek is a feltételek, Szilády Áron gimnáziumának sorsa nem lehet a csendes elmúlás. Hiszen a legnehezebb időkben is voltak, akik mindent megtettek azért, hogy óvják az iskola nevét, az oktatás színvonalát a szertárak és a könyvtár megmenekült töredékét, sőt igyekeztek korszerűsíteni és fejleszteni mindezeket. Vissza