Előszó
A tojás A tojás a tükörben nézegette magát. „Ej be szép vagyok! Nincs is szebb tojás tőlem a világon!"
Elhatározta, hogy világgá megy szerencsét próbálni. „Ki tudja, mi minden lehet még belőlem?...
Tovább
Előszó
A tojás A tojás a tükörben nézegette magát. „Ej be szép vagyok! Nincs is szebb tojás tőlem a világon!"
Elhatározta, hogy világgá megy szerencsét próbálni. „Ki tudja, mi minden lehet még belőlem? Akár a tojások királyának is megtehetnek, amilyen okos vagyok! És akkor aranykoronát fogok viselni, fényes palotában élek majd, s mindenkinek én parancsolok."
Nem teketóriázott sokáig, nekivágott a világnak. Ment, mendegélt, akarom mondani gurult, gurulgatott toronyiránt. Egyszer megpillantott egy fészekalja tojást, kotlós alatt lapultak összebújva.
- Hát ti mért hagyjátok, hogy ez a tyúk agyonnyomjon benneteket?!
- Szó sincs róla - mondta az egyik tojás.
- Kikölt minket, azért ül rajtunk, mi ugyanis csibéket rejtünk magunkban. - Ostobák, feláldozzátok magatokat?! Egy másik tojás, akin vékony repedés futott végig, így szólt:
- Ez a tojások sorsa kedves idegen. Ha nem tudnád, azért vagyunk, hogy csibék keljenek ki belőlünk. Persze, van szomorúbb sors is: van, akiből rántotta lesz, finom étel az emberek asztalán.
Vissza