A kisértő harangok

Előszó

Részlet a könyvből:

A völgyben több száz évvel előbb még erdő sötétlett, fölötte a völgyszélességben magas sziklafüggöny, a Feketefal meredezett. Valahonnan szorgos hegylakó nép ereszkedett a völgybe és mély lyukakat vájt a Feketefalba. A hegy lábánál megritkította az erdőt és nemsokára apró házak sorai tarkították a rétet s csúcsíves templom is magasult az ég felé. Fönt a hegylejtőn az erdők helyét legelők és szántóföldek foglalták el, a dombokon és hegykiszögeléseken ragyogó faházak nőttek ki a földből. A telepesek száma pedig egyre növekedett, s a község már nevet is kapott: Hochwald.
A falu plébániáját az 1500 körüli időből származó régi írások említik először. Hozzá nemcsak Hochwald hívői tartoztak, hanem az egy óra járásnyira fekvő kis hegyi községé, Niederwaldé is.
Hochwald temploma ősrégi Mária-képet őrzött, s Nagyasszonyunkhoz, a Jótanács Anyjához messze vidékről is elzarándokoltak a jámbor búcsúsok ezrei. Vonzottak a templom harangjai is, mert az egész környéken sehol sem kongtak oly tömören és mégis csengőn a harangok, mint itt. Nyilván színezüstöt kevert öntőjük a harangércbe. A hochwaldiak szerették és büszkén emlegették templomukat és minden módon igyekeztek szebbé varázsolni. Megtehették. A bányaművelés jólétet teremtett a völgyben. - Évek multán azonban az érc elapadt a Feketefalban, a bányamunka megállt, s a csákány és kalapács helyett ekét és kaszát markolt a kemény bányászkéz. Ekkor a falu egy része Niederwaldba költözött, ahol a lélekszám megnövekedett, de a község vezetői, a plébánia mégis Hochwaldban maradt. Vissza