A kísérlet

Előszó

Részlet:
"Lassan vánszorgott az ébrenlét felé. Sokáig csukott szemmel
feküdt, nem tudta hol van.
- Igen, reggel van, illetve kora reggel, még nem is világosodik.
— gondolta.
Ezt csak érezte. A szokatlan csendből következtetett rá. Nem
túl jó környéken lakott, így reggeltől késő estig el kellett viselnie
az ablaka alatt hangosan társalgó embereket. A harsányság és a
kulturáltság szintje fordítottan arányos, állapította meg sokszor.
Néhány évvel ezelőtt a város egykori munkásnegyedében vásárolt
lakást, mely folyamatosan fejlődött ugyan, de még messze volt a
pillanat, hogy jó környéknek nevezhessék. Mivel tökéletes volt a
csend, tudta, nem lehet még hat óra sem, máskülönben a hangoskodók már itt lennének. Mielőbb el akart költözni, de anyagilag
nem tehette meg.
Jóleső, bizsergő érzés futotta át, amikor eszébe ötlött, ma van
a nagy nap, amely talán változást hoz egyhangú életébe. Ma van a
kísérlet megbeszélése, tájékoztatója. Valójában nem sokat tudott
róla, csak annyit, hogy egy pszichológiai kísérletről van szó, melyre három hete önkéntesként jelentkezett. Az Országos Pszichológiai Intézet lapjában vette észre a hirdetést, mely szerint önként
jelentkezőket várnak egy egyéves időtartamú humán kísérlethez.
Hatszáz ezer forintot fizetnek érte, ami Lucius háromhavi fizetésének felelt meg. Heti háromszor két órát vesz igénybe a program,
és a kísérlet végén fizetnek. Egyetlen konkrétumot említettek a
lapban, miszerint fizikai beavatkozás, vérvétel, fájdalmat okozó
eljárás nem része a kísérletnek. Nem is tudta megfogalmazni magának mit vár ettől, talán valami izgalmat, intellektuális kihívást,
kalandot. Mindenesetre jól esett arra gondolni, ma valami új dolog
történik vele.
Kinyitotta a szemét, a bal szeme hirtelen felpattant, a másik csak
lassan, nehézkesen követte. Tíz évvel ezelőtt vette észre először,
hogy a jobb szemhéja félárbocra ereszkedett a másikhoz képest, és
ez azóta is látszott. Orvos ismerőseit kérdezte a jelenség okáról, de volt aki csak legyintett." Vissza