A kisbalatoni kócsagtelep multja és jövője

Előszó

A Kisbalaton az ornithologusok előtt régóta ismert gémkolónia és kócsagtelep volt, a nagyközönség körében azonban különösen 1922 óta vált közismertté, akkor, mikor Scheng Jakab-nak, a Madárnak Intézet helyettes vezetőjének a magyarországi kócsagok hajdani és jelenlegi fészkelőtelepeiről s azok pusztulásáról szóló, 1919-ban megjelent klasszikus tanulmánya a holland ornithologusok és madárvédők körében olyan lelkes visszhangra talált, hogy társadalmi úton gyüjtést indítottak a pusztuló magyar kócsagok megmentése érdekében, mely jelentős összegeket eredményezett. A hollandok nemes és önzetlen példáján felbuzdulva: a napi- és szaklapok útján megindítottam a hazai kócsagvédelmi mozgalmat és a magyar társadalomhoz intézett felhívásomra a legelső magyar ember: Horthy Miklós, a kormányzó úr őfőméltósága nyitotta meg az adakozók hosszú sorát egy nagyobb összegű adománnyal. A Madártani Intézet azután a beérkező külföldi és hazai adományokból Gulyás József vörsi lakos, volt balatoni halászmester személyében egy minden tekintetben megbízható és hozzáértő kócsagőrt alkalmazott a telepen, ki féltő gonddal őrködik a délceg és királyi szárnyasok fölött. Az önkéntes adományok megfogyatkozása és kiapadása után pedig a földmívelésügyi kormány megértő intézkedése folytán 1926-tól kezdve «állatvédelem támogatása» címen, költésvetésileg vannak biztosítva a telep őrzési költségei. Vissza