A kis kémikus

Előszó

Részlet a kötetből:

Belépünk a laboratóriumba

A szemüveges, fehérköpenyes férfi háttal áll felénk; nagy lombik fölé hajol, melyet alulról gázláng hevít és melyben kétes színű folyadék sistereg. A lombikból felszálló gőz gumicsöveken keresztül bonyolult üvegszerkezetbe áramlik, ahol folyadékoszlopok emelkednek és süllyednek szüntelenül. Szerte az asztalon fantasztikus összevisszaságban retorták, kémlőcsövek, tölcsérek, vegyszeres üvegek, mércék, elektromos vezetékek. Szemközt a falon színes grafikonok és rejtélyes táblázatok, ezek mellett pedig hatalmas kapcsolótábla, melyen a különféle műszerek mutatói állandóan ideges rezgésben cikkáznak. A vegyész most kinyit egy üvegcsapot, gőzölgő folyadékot bocsájt a kezében tartott kémlőcsőbe, majd az ablakhoz lép. A polcról száz meg száz üveg közül biztos kézzel kiemel egyet, néhány csöppet tölt belőle a kémlőcsőbe, összerázza az egészet, majd feszült várakozással a fény felé tartja. Öröm és meglepetés ül ki arcára, mert a kémlőcső tartalma felülről-lefelé, fokról-fokra feketedni kezd. Gyorsan papírra vet néhány jegyzetet, - úgy látszik, a nagy felfedezés megtörtént!
Óvatosan lenyomjuk az üvegajtó kilincsét és belépünk a laboratóriumba. Vegyszerek átható illata csapja meg az orrunkat. A munka már úgylátszik véget ért, mert a fehérköpenyes asszisztensek s.orra eloltják a gázlángokat, kikapcsolják az elektromos készülékeket, majd a drága üvegeszközöket egyenként gondosan megtisztítják és elrakják. A vegyész maga is részt vesz a munkában és csak akkor figyel ránk, midőn egy üvegbúrával letakart finom mérleget éppen a szomszédos szertárba akar vinni. Átadja a készüléket egy asszisztensnek és felénk siet. Láthatólag jókedvűen fogadja üdvözlésünket. Fehér köpenyét felcseréli utcai ruhájával, majd helyet mutat a széles íróasztal mellett. Vissza