A királydinnyés homokban

Fülszöveg

Ahogy régen tették, úgy morzsolgatja a szerző a szót, Kishomok világáról mesélvén. Szűkszavúan inkább, lényegre törőn. A könyv nyelvezete kimunkált, a szöveg ritmusa sokszor a tőmondatoknak köszönhetően pergő; a jelzős szerkezetek archaizálóak, szinte hallom az ottani embereket beszélni.
A mű rendezőelvét a lakosság földrajzi elhelyezkedése adja.
Ez a falurajz nem skatulyázható be: nem riportkönyv, nem szociográfia, nem néprajzi közlés. A családtörténetekben a hangsúlyos szereplők mellett mindig megjelennek a családtagok, ha csak említés szintjén is. Történeteikből jól kirajzolódik a kapcsolatháló, ami élteti a falut és tanyavilágát.
A felületes olvasó úgy vélheti, hogy egyes történetek ismétlődnek. Azért e látszat, mert a szerző utánamegy a leírtaknak, és a még élő idősebb generációt és gyerekkori cimboráit is megkérdi, majd nekünk olvasóknak is megmutatja, bennük hogyan él egy-egy történet. Tanulságos hogyan válik egy táj beszédessé annak, aki ott született.
Fontosnak tartom, hogy ez az értékes munka oda kerüljön a magyarság könyvespolcára, hiszen mindannyiunk öröksége, jussa ez a csöppnyi falu: Kishomok.
(Klamár Zoltán recenziójából)

Kishomokról, az ottani emberekről, emlékeiről, élményeiről, egykori sorstársairól írta ezt a könyvét Szabó Frigyes. Bölcsőhelyéről, s éppen ezért nem kell csodálkoznunk, ha a szülőfalujába visszatérő szerző kényszerét érezte a főhajtásnak, szertartásos érintését a homoknak, Kishomok földjének. A szülőfaluja térségében levő szikes területet csaknem festményként tárja elénk. Meggyőzően sorjáztat, cinkosává teszi az olvasót.
Érdekes, érdemes mű ez, igaza van a hitelességet szem előtt tartó szerzőnek, hogy „Ne fújja be nyomunkat a szél". Jó munkát végzett.
(Cs. Simon István recenziójából) Vissza