A király gyémántja

Előszó

Részlet a könyvből:
"Anglia legelfoglaltabb ügyésze: Straight János Tódor ur ott lustálkodott a naaresbrooki major gyümölcsösében a vén almafa alatt.
- Halálosan unalmas ez a fészek - gondolá magában s hogy egyhangu életét némileg szórakoztassa, sétára indult az országut felé.
Straight addig ment, mig egy kis erdőhöz ért, melynek árnyas fái hivogatták. Az erdőt kerités választotta el az uttól, Straight keresztül mászott rajta, nem gondolkozott azon, hogy a tulajdonos engedelme nélkül hatol be az erdőbe. Egyszerre térdig érő páfrányban és bozótban találta magát. A melegben illatozott a sok mezei virág, olyan volt ez a sok összegyült illat, mint a madárdal a zenéhez hasonlitva.
Egy kis patakhoz ért, mely a páfrány között csörgedezett s a patakban levő tárgy láttára kiáltott föl. Az nem volt egyéb, mint egy pudding, azaz egy pudding forma, rajta egy tányér s azon egy ezüstkanál és egy kő.
- Milyen fölfedezés lenne ez egy csavargónak, vagy gyermeknek, sőt valami tisztességes, de éhes személynek is. Szerencse, hogy ebédeltem, igy nem esem kisértésbe!
Straightnek eszébe jutott, hogy mit szólnának a barátai, ha azt olvasnák az ujságban, hogy ő puddingot lopott az erdőben s erre a gondolatra nevetett. Majd ösztönszerűen meg akart győződni, hogy csakugyan pudding van-e a formában. Letérdelt és vigyázva vette le a követ, a kanalat és a tányért.
-Ah! - kiáltott rá valaki, - mit akar a puddingommal?
A meghökkent ügyész majd fejjel esett bele a patakba. Megfordult a tányérral a kezében s föltekintve, - egy leányt pillantott meg!" Vissza