Fülszöveg
,?Ibiit non obiit-vehetném sorra őket, öncsalással, hogy eltávoztak, ám nem haltak meg. De, meghaltak.
Fuerunt. Voltak.
Csalhatnám magamat, hogy így van rendjén, mert hiszen - miként Pázmány Péter vigasztal bennünket - „a halál nem egyéb, hanem életünk elfolyása", és „mihelyt születünk, bizonyos, hogy mindjárt halni kezdünk", az életünk tehát a halál bevárásából áll.
De nem, nincsen ez így rendjén, bármennyire is tökéletes és cáfolhatatlan a gondolatmenet! Nincsen rendjén, hogy édesanyám is csak - fűit. Volt:
De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár.
A sírkövénél állok, a kincstár romjai felett. Kihez beszélek én most már? Emberhez már nem. Szoborhoz hát? Halott kőhöz?
- A kis piros autóra, édesanyám, emlékezel? Hozzáfagyott a kezed a vagon tetején, 1947-ben
Meglehet, csak én gondolom, hogy hallja. De mondom így is, mert nem tehetek másként. Mondanom kell, hinnem kell benne, hogy hall engem. Hinnünk kell, hogy odalenn ők hallanak bennünket, mert akkor abban is...
Tovább
Fülszöveg
,?Ibiit non obiit-vehetném sorra őket, öncsalással, hogy eltávoztak, ám nem haltak meg. De, meghaltak.
Fuerunt. Voltak.
Csalhatnám magamat, hogy így van rendjén, mert hiszen - miként Pázmány Péter vigasztal bennünket - „a halál nem egyéb, hanem életünk elfolyása", és „mihelyt születünk, bizonyos, hogy mindjárt halni kezdünk", az életünk tehát a halál bevárásából áll.
De nem, nincsen ez így rendjén, bármennyire is tökéletes és cáfolhatatlan a gondolatmenet! Nincsen rendjén, hogy édesanyám is csak - fűit. Volt:
De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár.
A sírkövénél állok, a kincstár romjai felett. Kihez beszélek én most már? Emberhez már nem. Szoborhoz hát? Halott kőhöz?
- A kis piros autóra, édesanyám, emlékezel? Hozzáfagyott a kezed a vagon tetején, 1947-ben
Meglehet, csak én gondolom, hogy hallja. De mondom így is, mert nem tehetek másként. Mondanom kell, hinnem kell benne, hogy hall engem. Hinnünk kell, hogy odalenn ők hallanak bennünket, mert akkor abban is hiszünk, hogy majd mi is halljuk a fejfánkhoz állókat.
Arra rezzenek fel, hogy a hátamon egy tekintetet érzek. Hátrakapom a fejemet.
Az egyik közeli platán törzsénél áll valaki. A Számvevő? A Végrehajtó? A Művész? Nincsen arca, nincsen keze, nincsen lába, csak a szúrós szeme találkozik egy pillanatra az enyémmel."
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal