A kincses sziget

Előszó

A vén tengeri medve betoppan
Jim Hawkins a nevem. Mivel megkértek rá, elmesélem a kincses sziget történetét, amely évekkel ezelőtt kezdődött. Akkoriban gyerekfejjel a szüleimnek segédkeztem a Benbow Admirálishoz címzett fogadóban, melynek tulajdonosai voltunk.
Apám megbetegedett, úgyhogy nekem kellett anyámmal az üzletet vinni.
Mintha tegnap történt volna, olyan élénken él az emlékezetemben az a nap, amikor először ütötte fel tanyáját a fogadónkban egy sebhelyes arcú öreg tengerész. Kezét bütykök és forradások csúfították el, s olajfoltos kék tengerészkabátot viselt. Kátrányos hajfonata a vállát verdeste. Rozoga matrózládát vonszolt maga után - ezt azonban egyszer sem nyitotta ki, mialatt nálunk tanyázott. Arra is emlékszem, milyen tengerésznótát dúdolt azon az első napon:
Heten a halott ládáján —
Jo-ho-ho, meg egy üveg rum!
A tengerészt Billy Bonesnak hívták. Rengeteg rumot vedelt, s gyakorta kínozta a többi vendéget részegen a hangos éneklésével meg a hajmeresztő történeteivel. Ám ha más tengerjáró férfiak betették a lábukat a kocsmába, Bones rémülten húzódott vissza. Azt ígérte, hogy minden hónapban kapok tőle egy ezüst négypennyst, csak tartsam nyitva a szemem, és azonnal szóljak, ha meglátok egy féllábú tengerészt. Rettegve említette azt az alakot.
Noha a négypennysemet mindig kiadta, amikor kértem, a szállásáért és az ellátásáért az első hét után egy fillért sem fizetett. Szegény drága anyám sose merte szóvá tenni a tartozását. Egyedül apám orvosa, Livesey doktor nem ijedt meg tőle.
Vissza