A kínai írásjegyek magyaros átírása

Előszó

Részlet a könyvből:
A következő sorokkal nem az a célunk, hogy a kínai írásjegyeket latin betűkkel helyettesíteni akaró reform-mozgalom valamelyik kérdését feszegessük; a bennünket elsősorban érdeklő irodalmi nyelv (wen hua) esetében különben is ilyen írásjegyeket pótoló átírás teljesen lehetetlen az azonos hangzású szavak óriási száma miatt, mint arra a szakemberek már több ízben rámutattak. Egy másik, nem kevésbbé fontos kérdésre szeretnénk most feleletet keresni: hogyan írjuk át magyar nyelvű szövegben, egységes rendszer szerint, a kínai személynevek, könyvcímek, földrajzi elnevezések stb. irásjegyeit.
A magyaros átírás rendezése mindezideig nem került sor, mert sinológusaink és kínai nyelvű anyagból dolgozó tudósaink a nemzetközi szakirodalomba kapcsolódva idegen nyelven működtek és működnek, s ha a házi használatra talán ki is dolgoztak maguknak valamilyen magyaros átírási rendszert, azt közzé nem tették. A sinológus szakszerű vezetése nélkül magára maradt magyar geográfus, politikai történetíró stb. idegen nyelvű művek átírási dzsungelében botladozva a saját érzése, sejtése szerint kötött ki ilyen vagy olyan írásmód mellett. A zavart még az is növelte, hogy a kínai irásjegyeknek a külföldön sem volt soha s ma sincsen egységes átírási rendszere, ellenkezőleg, elképzelhetetlen tarkaság uralkodik e téren. Nemcsak külön angol, francia, német, orosz stb. átírási rendszer keletkezett, hanem mindegyiken belül még újabb és újabb rendszer-csoportok jöttek létre. Vissza