Előszó
Levert fészek árva fiókái.
Hatot ütött a falióra. Márta lecsukta az írógépet, kiegyenesedett, - bizony, fájt egy kicsit a háta, sok volt a munka délután, majd összerendezte a papirosokat és...
Tovább
Előszó
Levert fészek árva fiókái.
Hatot ütött a falióra. Márta lecsukta az írógépet, kiegyenesedett, - bizony, fájt egy kicsit a háta, sok volt a munka délután, majd összerendezte a papirosokat és betette a fiókba.
Hála Istennek, mehet haza!...
Haza... Szegény édesanyja vájjon jobban van-e már? Reggel kicsit bágyadtnak látszott, de azt mondta, hogy igazán egész frissnek érzi magát.
Igaz, hogy a szeme másról beszélt, olyan megtört fényű, könnyfátyolos volt.
Nagyon siet, már fut is, hogy mielőbb hazaérhessen.
A levelezőosztályon még kattognak a gépek. Jaj, de jó, hogy a titkárság ma korábban végzett! Hamar még egy kis prágai sonkát vesz a mamának. Igaz, nagyon drága, dehát pár hét múlva újév s akkor úgyis lesz renumeráció. (Istenem, bárcsak kiadnák karácsonyra!) Balog kisasszony írja már a listát és megsúgta, hogy Ijjas Márta neve mellé száz koronát jegyzett a cégvezető úr.
Száz korona! Annyi helye van már ennek a pénznek, annyi mindent kellene vennie ... A cipőjébe beszivárog a víz, ma reggel már a torka is fájt, legalább jó erős talpat kellene veretni rája ... Nem, nem, majd vigyáz és nem lép pocsolyába. A havon meg sietni fog és jól letörli a lábát, mikor a bankba ér. Akkor nem ázik át a talp és még kitart.
Vissza