A kilencedik

Fülszöveg

A IX. szimfónia, a szabadság és az öröm szimbóluma, Beethoven leghatásosabb kísérlete arra, hogy megmutassa az utat az emberiségnek a sötétségből a fény, a káoszból a béke felé. A szimfónia bemutatója az 1824-es év legfontosabb művészeti eseményének számított, s a mű maga a zenetörténet legformabontóbb, legbefolyásosabb kompozícióinak egyikévé vált - hivatkozássá, amely a mai napig inspirációt jelent a zeneszerzők számára.
A IX. szimfónia liberális szellemisége hallgatóit már a bemutatón megdöbbentette és összezavarta - nem csoda, hogy alkotóművészek generációi számára jelenti azóta is a kiindulópontot, szerzője pedig a géniusz romantikus fogalmának megtestesítőjét.
Harvey Sachs szokatlan, provokatív könyvében Beethoven munkássága az a prizma, amelyen keresztül szemügyre vesszük a politikát, az esztétikát és mindenekfelett azt a társadalmi és történelmi közeget, amelyben élt. E részben életrajzi, részben történelmi mű mesteri módon tárja fel Beethoven utolsó szimfóniájának bonyolultságát - egyszerre mutatja be az egyén erejét, miközben az emberiség kollektív szellemét ünnepli.
Kötetünk méltó főhajtás a zenetörténet egyik legnagyobb alakja és fő műve előtt, amely új szempontokat villant fel a szimfónia megszületésének körülményeiről, és a laikus olvasók számára is érthetően, érdekesen mutatja be, miért is lett - többek között - a IX. szimfónia záró tételének részlete, az Örömóda dallama z Európai Unió hivatalos himnusza. Vissza