A kieli matróz

Előszó

A kieli matróz

I.

Slim Malloney a Fort Rondet déli bástyájának mellvédjén hirtelen szeméhez kapta az ormótlan távcsövet. Csak egyetlen pontra szegezte a lencsék cirkalmát a sivatagban, miközben eltátotta a száját. A következő pillanatban szeplős és vöröses vékony arcával megbámulta az erőd négyszögű épületét, mintha még sohasem látta volna. Szentül meg volt győződve, hogy a mészfehér falak tüstént elvörösödnek a hallatlan szégyentől.
- Hallod-e, Livinhac! - szólt oda a kürtösnek, aki szintén a kapubástyán állt, csak pontosan a kapu fölött. - Tudod-e, hogyan olyan szégyen emberemlékezet óta nem ért még erődöt a Szaharában, mint amilyenben a Fort Rondetnak félórán belül része lesz. Az az átkozott matróz Ksabiból tegnap jóformán még be sem egyengette tevéjének lábát a kapun, de már köpte a markát, hogy áttör a szibiciai blokkházba... most egyszerre megijedt az araboktól és úgylátszik, nem mer nekivágni az útnak.
Livinhac, a francia légionista, hitetlen képpel tett egy mozdulatot a kürtjéhez.
A délelőtti nap vakító sugárzással tűzött le az erőd körül a sivatagra, a mészfehér falak fehéren izzó vaslemezekként szikráztak a forrósától égő homoktenger közepén. A Fort Rondet négy nap óta magányosan állt a rifkabillázadás lángjaiban égő sivatagban anélkül, hogy bármiféle érintkezésre lehetett volna reménye az iguidi kősivatagot a Kis-Atlasszal összekötő erődök valamelyikével. Vissza