A kiállítás (Máté Bence életmű album)

Előszó

Ferences szerzetesként különleges kapcsolatom van az élővilággal. Ez az érdeklődésem hozott össze Máté Bencével, akinek segítségével még inkább kitárult előttem a világ. Sietős teendőim között néha-néha megajándékozom magam egy szabadnappal, amikor leseiben kikapcsolódva, órákon át teljes nyugalomban figyelem az állatok viselkedését. Karnyújtásnyira fürdőző madarak, halért settenkedő róka, testvéreivel birkózó ürgék egy valóságos édenkertbe engednek bepillantást.
A jóisten a Kárpát-medencében több mint 40 000 állatfajjal terítette meg nagy asztalát, hogy gyönyörködhessünk bennük, elámuljunk sokszínűségén és együtt osztozzunk minden teremtményével a földön.
Gondjainkba merülve sokszor tudomást sem veszünk drága szülőföldünk gazdagságáról! Fontos lenne megállni, elcsendesedve rádöbbenni, hogy ez nemcsak a mi hazánk, hanem minden egyes fűszálé vagy égbe nyúló fáé, az itt született állatoké is ez a föld, a mi közös, egyetlen otthonunk.
Ellátogattam Bence Puszaszer melletti otthonába. Elhagyott, eldugott tanyavilág, mindentől messze. Néhány vizesárok, halastó, nád, zsombék, itt-ott egy-egy kopár legelő. A tanya környékén feltűnően sok állat, de nem baromfiudvar, hanem vadállatok sokasága. Bence dolgozószobájának egyik fala padlótól plafonig akvárium. A naplemente fényei szépen megvilágították a halakkal, rákokkal, kagylókkal, vízinövényekkel belakott akváriumot. Ámulva bámultam a szép vízi világot és megkérdeztem, hol szerezte be ezt a sok élő ékszert. Bence mosolyogva rám nézett és azt válaszolta: 'Itt a tanya környékén, egy-két kilométer sugarú körből. Mindegyik itt született, a magyar Alföld az őshazásuk!" Csak álltam és csodálattal szemléltem a sok szép élőlényt, ahogy fényben úszkáltak! Az én szülőföldem lakói, mi összetartozunk, de lám-lám, mégsem ismerjük egymást!
Aztán megkérdezte a természetfotózás világranglistájának élén álló fiatalember, hogy nem akarok-e vele kimenni a vidralesbe. Lassan esteledett, elindultunk a tanyájától talán 300 méterre lévő apró nádas fel. Mikor megláttam a vízfelületet, kissé sajnálkozva gondoltam magamra, hisz tudom, hogy ilyenkor, a nyári melegben mennyi szúnyog, vérszívó van ezeken a helyeken. Aggodalmam nem sokat csillapodott, mikor ráléptünk a tájba belesimuló, gondosan megépített járdára, melynek a végén ott volt a földből alig kiálló les. Lementünk a csapóajtón, de előbb felhúztam a Bencétől kapott papucsot, ügyelve a benti tisztaságra. A 3-4 négyzetméteres szobácskában eltátottam a számat, mert ott a 21. század fogadott! Kondicionált levegő, padlószőnyeg, guruló székek s hatalmas panorámaüveg. Mihelyt az ámulatból magamhoz tértem, máris megjelent, közvetlenül a tiszta detektívüveg előtt egy termetes vidramama. Óvatosan körbenézett, majd nemsokára követte őt két kicsinye is. Lélegzetvisszafojtva néztem e csodálatos állatokat! Rögvest alámerült az anya s hozta is föl fiainak a halat. Hihetetlen élmény volt látni Istennek ezeket a kedves teremtményeit, ahogy játszadoztak, ahogy rázták bundájukról a vizet, a professzionálisan kitalált és felépített les reflektorainak fényében. Az állatok nem láttak bennünket, a fények nem zavarták őket, természetesen viselkedtek ott, ahol időtlen idők óta élnek, ezidáig rejtve az emberi szemtől. A parádé még korántsem ért véget, mert szerre jöttek a szebbnél szebb vízimadarak, bakcsók és gémek.
Istennek legyen hála, vannak olyan emberek, mint Máté Bence, aki nemcsak megáll, és rácsodálkozva észreveszi e föld csodálatos titkait, hanem időt, energiát nem sajnálva, művészei érzékkel, precízen kidolgozott fényképeivel meg is láttatja velünk mindazt, ami körülvesz. Számomra gyönyörűség kezembe venni Bence könyveit, vagy néma csendben elindulni vele egy-egy le felé, hogy vele együtt elgyönyörködjünk a természet szépségében! Ujjongott a lelkem, mikor meghallottam hatalmas kiállításának tervét, melynek könyvét most a kedves olvasó a kezében tartja. Úgy gondolom, hogy ez az értékes, egyedi kivitelezésű kiadvány ott kellene, hogy legyen minden gyermek asztalán. E könyv által gyermekeinek elé tárul a mi drága szülőföldünk, a határok kitolódnak, a fényképek szétfeszítik beporosodott szűk világunkat, lelkünket megfürdethetjük mindabban a csodában, ami körülvesz minket, csak észre kell venni!
Kedves Bence, köszönet a sok szép fényképért, azért, hogy az ajándékozó Isten szorgalmas munkatársaként megláttatod velünk, hogy mennyire szép és gazdag, ugyanakkor milyen sebezhető és törékeny az a világ, mely benépesíti e Föld nevű otthonunk!
Hálás szeretettel, Csaba testvér
Vissza