A K+F és a technológia ágazatközi áramlásának mérése ÁKM segítségével

Előszó

A technikai-technológiai fejlődés mérése, hatásának számszerűsítése, a terjedési mechanizmusának megismerése a kilencvenes évtizedben felgyorsult. Az intenzív kutatások révén figyelemre méltó elméleti és gyakorlati eredmények születnek, amelyek hasznosítása folyamatosan gazdagítja a témával kapcsolatos ismereteinket. A technológia színvonal nemzetközileg is gyors fejlődésének fontos forrása a K+F ráfordítások bővülése, az innovációs tevékenység térhódítása, de a látványos eredményekben meghatározó szerepe van a technológiai terjedésnek, diffúziónak, amely a hazai vállalatoktól vásárolt anyag-, alkatrész, és beruházási javakban, valamint az importált termékekben megtestesült K+F és innovációs eredményeken kerül a termelési folyamatba. Az OECD országokban már a nyolcvanas évek közepén felfigyeltek a technológiai diffúzió pozitív szerepére és kormányzati eszközökkel is támogatták annak széleskörű terjedését, különösen a kis- és középvállalati szférában. A technológia diffúziójának mérésére elvileg két lehetőség kínálkozik. Az egyik, hogy kiválasztjuk azokat a termékeket, termékcsoportokat, amelyek terjedését (diffúzióját) nyomon kívánjuk követni. A termelés második vertikumában megmérjük, hogy az adott termékből fajlagosan mennyit használtak fel a különböző termékek előállításához, s az miként hatott a fogadó termékek technikai szintjére. A harmadik termelési fázisban hasonlóan kell eljárnunk, csak itt már nem egy, hanem néhány termék további felhasználását és hatását kell nyomon követni. A vázolt eljárást addig kellene követni, amíg az eredetileg kiválasztott termék részesedése a sokadik fázisban minimálisra nem csökken. A fentiek alapján könnyen belátható, hogy a technológia diffúziója közvetlen eszközökkel érdemben, és jelentős termékmennyiségre vonatkozóan nem vizsgálható. Nem véletlen, hogy irodalom-kutatásainkban ennek a módszernek az alkalmazására nem találtunk példát. Vissza