A kétségek könyve

Előszó

Elöljáró szavak
Fernando Pessoa Herosztratosz című tanulmányában hosszan értekezik a hírnév, a lángelme és a tehetség mibenlétéről, és arra a következtetésre jut, hogy a saját korában értetlenül vagy legalábbis közömbösen fogadott lángelme megértéséhez emberöltőnél is hosszabb idő, legalább ötven év kell. A XVI. századi portugál költő-próféta, Bandarra verseiben található, a lineárissá kibontott időben megtörténő eseményekre vonatkozó számításokkal is elbíbelődő Pessoa talán nem is gondolta volna, hogy ebben az 1920 évek derekán írt tanulmányában - amelyben önmaga kételyeire is választ, vagy talán vigasztalást keresett - megfogalmazott sejtései szerint alakul elismertségének és műveinek jövendő sorsa.
Az egész életét művészi küldetésének alárendelő, és önmagát a világirodalomban csak Shakespeare-hez mérő Pessoa igazából nem tartozott a "meg nem értett lángelmék" közé, hiszen elismert költőnek számított életében, akiknek versei, prózai írásai és esszéi rendszeresen megjelentek az irodalmi folyóiratokban. Annak, hogy a neve nem jutott túl a kávéházi asztaltársaságok szűkre szabott világán, nem csak a költészetre és általában a művészetekre kevéssé fogékony portugál közeg volt az oka, hanem talán az is, hogy munkásságát megosztotta a tudata mélyéről felburjánzó másnevű (heteronim) költőtársaival és irodalmi alakjaival, akik a művészi fejlődésnek az időben rendszerint kronologikusan végbemenő alakulását a különböző regiszterekben párhuzamosan kibomló, más-másféle hangok és költői attitűdök egyidejűségévé alakították. Ilyenképpen egy-egy művészi megnyilatkozását, mint heteronim verseit, hazafias költeményeit, vagy magát A kétségek könyvé-t sem tudta egy alkotói korszak keretei közé bezárni és azután lezárni, hanem egész életén keresztül alakítgatta, javítgatta - s végeredményben megtartotta saját magának. Vissza