A két Blumhardt

Előszó

A keresztyénség története nagyon sokszor nem annyira az egyház és az egyházi intézmények, mint inkább nagy személyiségek erőfeszítésének a története. Ezeket mindig legalább egy emberöltővel később veszik észre és értékelik. A keresztyénség utóbbi évszázada is ilyen. Ez a kor nem egy nagy személyiséget termelt ki, akik úgy magaslanak ki a tömegből, mint a templomok tornyai az egyforma házak soraiból. Legtöbbnyire idegenül, elhagyatva, meg nem értve, vagy félreértve folytatták gigantikus harcukat Isten országáért. E nagy személyiségek sorában a legnagyobbak között áll a két Blumhardt: apa és fiú. Alakjuk a jelenkor előtt még ködbe vész, de már csillognak arcukon a sugarak, amelyek életüknek a jövendőben felragyogó fényét jelzik. Olyanok ők, akik tudtak várni, bizonyossággal várni s várakozásuk nagy bizonyosságában oda tudták szentelni életüket maradék nélkül egy felséges reménységnek: Isten országa megvalósulásának. Egy világkatasztrófa után, akkor, amikor mindig tisztábban látjuk, hogy Isten országának egyéneket, társadalmat, nemzeti és nemzetközi életet átalakító hatalma kell, hogy nyilvánvalóvá legyen közöttünk s hogy az emberiség számára nincs más reménység, mint ez, jó nekünk világosságot és erőt meríteni olyan hősök életéből, akik diadalmas bátorsággal és önmagukat elégető hűséggel harcoltak ezért a reménységért. A ránk következő kornak Möttlingen és Bad Boll nagy zarándokhelyei lesznek, amelyeken világot megmentő erőket szívhat magába az emberi lélek, a két Blumhardt pedig lobogó fényű fáklyái, amelyek megvilágítják a utat, amelyen járnunk kell s amelyen Krisztus eljön hozzánk. Az új világ reformátorai ők, Jézus Krisztus jó vitézei.
Ez a dolgozat arra törekszik, hogy e két hősnek életében a nagyságot, a mélységet és a kegyelem fenségét elénk állítsa. Bizonyos, hogy a Krisztust kereső, vagy a Krisztust már megtalált lelkek megerősödve és meggazdagodva teszik le e könyvet s ha elolvasták, újra meg újra visszatérnek a két Blumhardthoz. Meglátják, hogy a kereszténységnek még nincs vége, nagy harcának még a kezdetén áll és itt az alkalmatos idő az Isten országáért való harcra: Jézus Krisztus Úr és uralkodni akar. Kedves tanítványomnak a két Blumhardttal rokon lélekkel átitatott dolgozatát s abban e két csordultig megtelt "cserépedényt" szeretettel ajánlom azoknak figyelmébe, akik hisznek, hogy megerősödjenek és azoknak, akik nem hisznek, hogy higyjenek. Vissza