A két barát

Előszó

Részlet a könyvből:


A gondviselés az ember szivébe és lelkébe születésekor egy talismánt rejtett.
Vannak, kik ezt soha sem keresik saját keblükben, sőt annak sejtelmével sem birnak, hogy e kincs ott rejlik.
Másoknak hosszú vagy rövid élete folytonos sikertelen keresésben őrli le magát. Olykor megközelítik a titkos ereklyét, de nem képesek a varázsigét megoldani.
Akad végre néhány választott, ki miután hosszabb vagy rövidebb ideig tapogatózott, egyszerre rábukkan, s keblében új világ derül fel. Ha a véletlen vezette őket a kincsre, érdemük nem csekélyebb, ha annak becsét fel tudják fogni s a nyert tőkét értékesítik.
Az elsők nem lesznek soha kitűnő emberek. Lehetnek boldogok, mert az élet tusáin innen maradnak, de jelentőségük nincsen, csak a számot szaporítják.
A keresők, de a talismánra rá nem akadok, ritkán emelkednek a középszerűségen túl: a helyett, hogy valamit kimerítsenek, sokfélét inkább, mint sokat fognak s következőleg hiányosan tudni. Ezek közt páváskodik a nyegleség, a teletorkú önhittség, mely mindenben a szakító itélet mérlegével kezében, s a félig-meddig tudós fejességével többet árt, mint használ.
Ama ritka férfiak és nők, kiknél az ige oldva van, kik a gyémánt-érre találtak, kik a talismán öntudatával birnak: a világ jóltevői. Ezek törik a jeget, ezek készítik elő a jövőt, ezek illusztrálják századukat s lesznek a tűzoszlop, a haladás, nemesedés, tisztulás élén... Vissza